A betegségtudat legyőzése
Egy hirtelen támadt betegség, vagy egy baleset – teljesen természetes módon – bénító sokkhatásként éri az embert. Sok betegség a gondos kezelés ellenére az egészségi állapot tartós megváltozásával jár, s mindenkit érhet sajnos olyan baleset, mely maradandó károsodással jár. Mindkét helyzetben „új” életet kell kezdeni. De addig még hosszú az út. Hogyan küzdjük le a sok hatást, s induljunk el egy új úton? Egy francia természetgyógyász tippjei.
2.) A második fázis, a döntések meghozatala, tulajdonképpen általában nem válik el élesen az önuralom visszaszerzésétől. Hiszen már eközben is felmerülnek olyan gondolatok, melyek arra mutatnak, megváltozik az életünk, a jövőben másképp kell élnünk, meg kell változtatnunk életformánkat. Ez a második fázis általában akkor teljesedik ki, amikor már a beteg a fizikai gyógyulás útján van, túl van műtéten, kezelésen, gyógyszeres beállításon, stb. Lelke azonban még sebzett, bizonytalanság érzése még egyáltalán nem hagyta el, de már tudatában van az életében bekövetkezett nagy változásnak. Ebben a fázisban a legfontosabb annak megértése és elfogadása, hogy helyzete nem „csupán” betegség, hanem egy ÚJ ÁLLAPOT. És ebben az állapotban kell megoldania, hogy a lehető legteljesebb életet élhesse. Nagyon sok cukorbetegnél az okozza a legtöbb lelki, és további egészségügyi problémát, hogy nem tudják elfogadni, hogy ez egy állapot. Állandóan mérik – sokkal többször, mint kellene – cukorszintjüket, s az eredménytől való félelem okozta stressz hatására sokszor felmegy a cukruk, s persze az eredmény nem csak fizikai, hanem lelki állapotukat is továbbrontja. S ez egy ördögi kör…
Ám aki elfogadja állapotát, annak már szinte kézenfekvő a döntések meghozatala, hogyan kell átrendeznie életét.
3.) A döntések meghozatala után az első lépések megtétele nehéz, ám fontos fázis az új úton való elindulásban. Le kell mondani bizonyos – korábban kedvelt – ételekről, tevékenységekről, vagy munkát kell változtatni, netán át kell szervezni az otthoni munkamegosztást. Csupa újabb fájdalom.
4.) Az első lépések eredményeinek értékelése, a „sikerélmény” rendkívül fontos fázis. A környezet – családtagok, barátok, munkatársak – szerepe ebben ismét előtérbe kerül. Hiszen a beteg egyfelől örül, hogy sikerült valamit megoldania, másfelől benne van a kétségbeesés: ez nem ugyanolyan, mint régen, mint előtte…
5.) S az első lépések után már látszik „az alagút vége” Ott a fény, az új út, az új életforma, melyben meg lehet és meg kell találni ugyanúgy az apró örömöket és sikereket, mint régen.
Hozzászólás zárolva.