A Biciklista

A down hill már egy speciális változat, talán a leglátványosabb. A versenyzők egyenként indulnak – gerincvédővel, könyökvédővel, full-face sisakkal.

Egyszer egy világbajnokságon, a pálya szélén álltam és becsuktam a szemem, mert nem akartam látni, hogy valaki 70-80 km/órás sebességgel nekimegy a fának, de nem ment neki senki! Számomra egészen elképesztő, hogy a kerékpáros technika (a gumik, a teleszkópok, a vázak) milyen fejlettségi szinten vannak. Már-már a fizikai törvényekkel ellentétes módon tudnak a versenyzők lejönni a hegyről, szakadékokat ugratnak át, zuhannak le és haladnak tovább baleset nélkül!

Ez az extrém része, ami tényleg külön kategória.

Abszolút, de világbajnoki versenyszám a four cross-szal együtt, ahol ehhez hasonló felszerelésekkel, de rövidebb pályán kell lejönni. Egymás mellett négyen indulnak, ők küzdenek meg néhány száz méteres pályán a továbbjutásért.

A mountain bike sport klasszikusabb részét már sokan űzik. Itt egy kevésbé veszélyes pályán kell leküzdeni a hegyet, fölfelé és lefelé egyaránt. Ennek is van két területe: az egyik olimpiai versenyszám, gyors és rövid pályákon zajlik, a másik a maratoni része, ami nálunk is népszerű az utóbbi időben.

Van például egy top maraton sorozat, amely négy versenyt ölel magába, de inkább szabadidős rendezvények ezek, többezer fős részvétellel. A táv teljesítése a cél, nem a dobogó.

Együtt vagyunk, sokan vagyunk, családok, barátok találkoznak ilyenkor. Komoly kihívást jelent például a Mátra Maraton, ahol együtt győzzük le az emelkedőt és a Kékestetőt. Teljesítünk 5 órát, közben megállunk a pihenőknél, felfrissülünk, a táv teljesítésének az öröme az, amiért sokan eljönnek.

Milyen távok vannak?

Nincs egységes táv, ez helyenként és szokásonként változik. Nálunk a maratoni rendezvényeknél három távot jelölünk ki: extrém táv (80-100 km), klasszikus vagy középtáv (40-60 km) és light vagy rövidtáv (20-30 km).