A Biciklista
A futás, a láb mindig kéznél van, a biciklit is le tudom akasztani, bármikor elmehetek mozogni egy félórára. Kikapcsolódni, oldani a feszültséget így is lehet.
A Tour de France nemcsak verseny, hanem a turisztikai „bemutató” is.
Bátran lehet a világ egyik legnagyobb sporteseményének nevezni a Tour de France-t, hiszen legtöbben az olimpiát nézik, második helyen a labdarúgó világbajnokság áll, harmadik pedig a Tour de France – viszont azt is tudjuk, hogy olimpia és labdarúgó világbajnokság csak négy évente van.
A Tour de France a legismertebb sportág a világon, idén 101 éves. Úgy jött létre, hogy egy francia újság emelni akarta a példányszámát és keresett egy témát, amire „ráharapnak” majd a franciák, mert a részesei lehetnek. Másrészt ott volt az a gondolat is, hogy a rendezvény által mutassák be az országot.
Miért nem kap nálunk is ekkora figyelmet a kerékpározás?
Talán azért, amiért általában a szabadidő sportok nem kapnak akkora figyelmet, amekkorát máshol a világon, de Európában mindenképp. Sokan mondják, hogy mi „sport nemzet” vagyunk. Én úgy fogalmaznék, hogy ahol olimpiai sikersportágban lehet nevezni, ott igen. Nézzük meg, mennyit futnak, túráznak, kirándulnak, úsznak, kerékpároznak máshol az emberek, és hol tart az egészségük hozzánk képest.
Amit sportügyben szeretnénk látni magunkról, az egészen más, mint a valóság. Az út viszont megvan és járható, saját kárukon jövünk rá, hogy tennünk kell magunkért valamit, mert az egész napos munka mellett meghalunk, ha nincs feltöltődés.
A futás, a láb mindig kéznél van, a biciklit is le tudom akasztani, bármikor elmehetek mozogni egy félórára. Kikapcsolódni, oldani a feszültséget így is lehet.
Molnár Eszter ‘Egoni’
Hozzászólás zárolva.