A csönd némává tesz
Egy hazai legenda szerint valamikor az 1700-as évek közepén egy horgász talált egy kisfiút a Király-tónál. A gyerek nyolcéves lehetett, nem beszélt, és nagyon otthonosan mozgott a vadonban. A monda úgy tartja, hogy még csecsemőkorában rabolta el őt egy medve, amely azonban nem ölte meg. A fiú az erdőben nőtt fel.
Ahhoz, hogy hároméves korára egy gyerek valóban képesek legyenek beszélni, arra van szükség, hogy a környezete sokat beszéljen hozzá, énekeljen neki, biztosítson ingergazdag környezetet. Enélkül ugyanis nem fogja elsajátítani anyanyelvét, ahogy az olyan szélsőséges példák is mutatják, mint Genie-é.
Igaz, vannak más utak is. Réger Zita könyvében (Utak a nyelvhez) megismerteti az olvasót a Pápua Új-Guineában élő kauli népcsoporttal, ahol az anyák nem kommunikálnak gyermekükkel, nem tekintik megnyilatkozásnak a gyerek gügyögését, úgy vélik, hogy felesleges, haszontalan dolog lenne ekkor beszélni a kicsihez, hiszen úgy sem érti.
Ez egészen addig így van, amíg a gyermek ki nem mondja az anya és a mell szavakat. Ezzel a kauli népcsoport szerint elég éretté válik arra, hogy bevonják őt a felnőtt beszélgetésekbe, ám olyan segítséget ekkor sem kap, mint az európai óvodások.
Hozzászólás zárolva.