A cukorbetegségre fordítandó közvetlen költségek aggasztóak

A cukorbetegség hazai előfordulásáról nincsenek pontos adatok, 1983-ig évente a Központi Statisztikai Hivatal tette közzé a nyilvántartott  nem kötelező bejelentésből származó  halálozási adatokat. Az utolsó, 1983-as feldolgozás a diabetes előfordulást 2,1 százalékban adta meg (országrészenként jelentős különbségekkel).
Az érintettek száma  gondozási és gyógyszer forgalmazási adatok alapján  hazánkban is folyamatosan emelkedik, egy közelmúltban végzett nyugat-dunántúli vizsgálatsorozat pl. 10%-ot meghaladó előfordulást észlelt (Korányi L, nem publikált adatok). Ez a korábban elfogadott 7,6 százalékos előfordulásnál lényegesen nagyobb, és ha a cukorbetegség előállapotaiban lévőket és a fel nem ismert eseteket is ideszámítjuk, az arányszám ennél is magasabb lehet!
Nőtt az előfordulás a gyermek lakosság körében is: a gyermek-diabetes – az 1-es típusú cukorbetegség – epidemiológiai (az esetek előfordulási gyakoriságát vizsgáló és követő) munkacsoport 21 év adatait feldolgozó elemzése a 100.000, 0-14 éves korú gyermekre vetített standardizált évenkénti előfordulást 7,87 -nek találta.

Mindez: a kórkép népegészségügyi jelentősége, a betegségprognózist meghatározó szövődményei, a szövődményes esetek ellátásának magas költsége, valamint az esetek jelentős részének késedelmes felismerése indokolttá teszi szűrővizsgálatok szervezését, s a felismert esetek azonnali, erélyes, az összes keringési kockázati tényezőre kiterjedő, holisztikus szemléletű kezelését.

Kétségtelen, hogy a szénhidrát-anyagcsere egzakt véleményezése csak laboratóriumi vércukor meghatározás alapján lehetséges, viszont a szűrés egyéb technikai részletei alapvetően különböznek annak függvényében, hogy milyen céllal és milyen körben történik.

A cukorbetegség prevenció terén élen járó Finnországban a közelmúltban zárult a „FINDRISC” elnevezésű szűrővizsgálat, ami hatékonysága révén széles körű érdeklődést és elismerést váltott ki. E vizsgálat a diabetes szempontjából fokozott kockázatú személyek szénhidrát-anyagcserezavarainak korai felismerését célozta.
A kockázat mértékét kérdőív alapján, meghatározott pontérték segítségével határozták meg, majd a fokozott kockázatot jelző értékkel rendelkezők körében ehomi (éhgyomorra történő) vércukor meghatározást végeztek. Hatékonysága alapján a módszert nemzetközi ajánlások követésre méltónak véleményezték.