A férfi dögös, a nő erkölcstelen

"Nálunk a szerelmet nagyon komolyan vették, így aztán nekem is voltak olyan álmaim, hogy a férjem lesz az első és egyetlen férfi az életemben, de egy építőtáborban, kicsit becsípve, beadtam a derekam egy fiúnak – meséli Zsuzsi. – Nyár végén a srác lelépett, én viszont rákaptam a szexre, mire 25 éves lettem, túl voltam már legalább 4-5 pasin – az utolsóhoz férjhez is mentem."

Zsuzsi feleségként hűséges volt, de a válás után "nem fogta vissza magát", legalább egy tucat hosszabb-rövidebb kapcsolata volt. "Aztán egy családi vacsorán a húgom nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetett, és mindenféle ócska szajhának elmondott. Azzal nyugtattam magam, hogy nyilván csak a meg nem értett nő beszél belőle – addigra teljesen tönkrement a házassága, mert a férje fűvel-fával csalta -, de az igazság az, hogy nagyon kiakasztott a dolog. Próbáltam visszafogni magam, de nem sokáig sikerült, félek, egyszerűen ilyen a természetem."

A férfi dögös, a nő erkölcstelen

Zsuzsi arról is mesélt, hogy nem a testvére volt az egyetlen, aki szerint ki kellene kötnie valamelyik hódítása mellett. "Egyszerűen nem értik meg, hogy én minden pasimat komolyan vettem. Bár nem voltam mindegyikbe szerelmes, de az sem igaz, hogy csak a trófeákat gyűjtöttem. Bezzeg az öcsémet senki se szólja meg, pedig ő legalább kétszer olyan gyorsan cserélgette a partnereket, mint én."

Sólyom Barbara szociológus szerint az ilyen nemi megkülönböztetésben semmi meglepő nincs, ez mindig is így volt, és – emancipáció ide vagy oda – valószínűleg így is marad. "Minél több partnere volt egy férfinak, annál dögösebbnek, annál férfiasabbnak tartják, míg a nőknél a sok partner egy kicsit visszataszító a többség számára. Tehát a nőknél mindenképpen a kevesebb, míg a férfiaknál a több a társadalmilag elvárt szerető, bár ezt nem lehet számszerűsíteni."