A férfi meddőség pszichés háttere

A szexuális együttlétek hormonális háttere is érdekes szempont lehet. Talán csak kevesen tudják, hogy ha az együttlét során a szex nem párosul vággyal, akkor bizonyos hormonok nem termelődnek, mely a teherbeesés esélyét nagymértékben lecsökkenti.

Gátlás vagy stressz okozta meddőség? A férfiak ez alól is kivételek, vagy mégsem?

Egy feltevés szerint pszichés gátlás kizárólag a nők esetében hathat ki a termékenységi folyamatra (csökkenhet a teherbeesés esélye), míg a férfiaknál a lelki tényezők, illetve a stressz „mindössze” merevedési problémát eredményezhet, mely azonban nem tévesztendő össze a férfi meddőséggel.
Ezzel szemben mások úgy vélik, hogy a stressz nem csupán a nőknél okozhat ovulációs zavart, hanem a férfiaknál is felléphet fertilizációs probléma: megszűnhet a spermiumképződés. Elgondolkodtató eset például, miszerint egy amerikai szövettanász kegyelemre váró, de végül mégis kivégzett halálraítéltek heréit vizsgálta meg, melyekben az ondótermelésnek jelét sem látta… Valójában melyik vélemény áll közelebb az igazsághoz?

„Amit biztosan tudunk, hogy a nők esetében van kölcsönhatás a két tényező – a stressz és a reprodukciós rendszer – között, ugyanis az agyműködés és a tüszőrepedés között létezik közvetlen összefüggés”- kezdi Dr. Vereczkey Attila, a Versys Clinics főorvosa. (Ezzel a kérdéssel a „Női meddőség okai” c. fejezet első részében foglalkoztunk részletesen! – a szerk).
Létezik egy olyan hormonális rendszer, amit az agy középpontjában elhelyezkedő agyalapi mirigy, az ún. hipofizis szabályoz. Az agyalapi mirigy fölött húzódik az agykéreg, melyről nagyon sokáig azt hittük, nincs komolyabb szabályozási mechanizmusa, azonban ma már tudjuk, hogy bizony nagyon is van. Az ún. gonadotropin releasing hormont a köztiagy egy része, a hipotalamusznak nevezett terület termeli, vagyis a GnRH a hipotalamusz egy hormonja. Ezek a hormonok ciklikusan mozognak: a hipotalamusz másfélóránként nyom, lövell ki magából egy GnRH- adagot, azaz a hormon innen 90 percenként kerül a keringésbe, melynek segítségével eljut az agyalapi mirigyhez, és serkenti az FSH (follikulus – tüsző – stimuláló hormon) és LH (luteinizáló hormon) termelését, azaz az FSH- LH szintet. Az FSH- LH az agyalapi mirigyből bekerül a vérkeringésbe, és a testben eljut mindenhová, így például a petefészekhez, melyen keresztül szabályozza a petefészek- hormonokat, az ösztrogént és a progeszteront. Majd az ösztrogén visszakerül a testben mindenhova – a mellbe, az agyba, a menstruációs hüvelynyálkahártyára, a méhnyálkahártyára. Tehát a nő biológiai ciklikusságának bonyolult és egyben nagyon érzékeny rendszerét, menstruációs ciklusát irányítja ez az endokrinológiai rendszer, mely kihat a nők hangulatára, lelkére, egyszóval mindenre.
„Nagyon érdekes, hogy a nők reprodukciós rendszere miként viselkedik háborús környezetben: a második világháború idején például, amikor bombázták a városokat, a nők menstruációja teljesen leállt. Ami a férfiakat illeti – mondja a főorvos úr -, véleményem szerint a lelki tényező (pl. önbizalomhiány) és a stressz elsősorban a férfi szexuális teljesítményére hatnak: a nemi vágy csökkenhet, illetve ha az illető pszichésen mélyponton van, depressziós, gyakorlatilag megszűnik a szexuális aktus utáni szexuális inger. Ennek következtében hónapokkal később a spermaképzés – ha nem is véglegesen, de – leáll. Az amerikai szövettanász kutatásainak eredményeire vonatkozóan, hogy a spermaképzés zavarában (kevesebb sperma, rosszabb mozgású sperma, stb.) a pszichés hatások ilyen mértékben közrejátszottak volna, nem tudok olyan publikált tudományos eredményről, ami ezt a feltételezést igazolná, a kérdés viszont nagyon izgalmas, s nem tartom elképzelhetetlennek. Miért állítanánk be a férfiakat egy szexuális értelemben folyamatosan egy szinten lévő, megtermékenyítésre képes „gépezetnek” vagy „eszköznek”, ami csettintésre működik, és a megfelelő spermát a megfelelő helyre juttatja…?”- teszi fel a kérdést Dr. Vereczkey.
A szexuális gátlások, az önbizalomhiány kialakulásában sajnos a médiának is komoly szerepe van: a mai modern társadalomban erősen sugallják az emberek felé, milyen szexuális teljesítőképességűnek kell lennie egy férfinek vagy egy nőnek. Ám ennek mintáit meghatározni és széles körben kommunikálni nagy felelősség. Hányszor és milyen hosszan kell együtt lenni egy párnak – napjában kétszer, s az aktusnak órákon keresztül kell tartania -, ezt halljuk mindenhonnan, a televízióból, a rádióból, a közterületi reklámokból, miközben tudjuk, átlagban percekről van csak szó. Ennek következtében nagy a nyomás az embereken, mert azt hiszik, nekik is úgy kellene teljesíteniük, mint amit a magazinokban vagy riportokban olvasnak- látnak, s frusztrálva érzik magukat, ha ez a gyakorlatban náluk másként működik. A lelki tényező tehát egyértelműen kihathat a reprodukciós képességre, például oly módon, hogy ezek a folyamatok lelassulhatnak.