A fogyókúrák kudarca
Legalább is elgondolkodtató, hogy az étel és az élet ugyanazokból a betűkből áll. Mintha azt sugallaná, hogy az ételhez való viszonyunk egyben az élethez való viszonyunkat mutatja.
A sötétben bujkáló kövér – soványnak kisebb az esélye, mint a sötétben turkáló kövérnek – soványnak. Mert a súlyhiány – feleslegnek igenis lehetnek sötétben lappangó okai. Ebben és csakis ebben az összefüggésben mondható, hogy ők ugyanazon érme két oldala.
Mert az étel – az élet – az anyatejjel kezdődött. Ez az első, az életünk végéig gyűrűző mozzanat. Aki az anyatejet édesen, feltétlenül, szeretettel kapja – pontosabban így adja neki az édesanyja, az meghatározó élményt, mintát jelent számára az ételhez, az élethez való viszonyában.
Aki nem ilyen szerencsés, annak hosszabb kitérőre van szüksége ahhoz, hogy visszataláljon az ősforráshoz. Hiába eszik a sovány, ha eszköztárából hiányzik a beépítés, a befogadás, az elfogadás készsége. Miként a tudást, az ételt is a szeretet ostyájába csomagolva lehet a legbiztosabban célba juttatni.
Hiába fogyózik a kövér. Ha a szeretetlenség vagy valami gyermekkori trauma okán védtelennek érzi magát, a plusz kilókkal próbálja tompítani a külvilág bántásait. Sovány és kövér. Mindketten magukat eszik. Az egyiknek sikerül, a másiknak nem…
Hozzászólás zárolva.