A halál törvény, nem büntetés

 Üssenek rá egy üvegre, léte nyomban másodpercekre csökken, ha viszont vigyáznak rá, évszázadokon át létezik.

 Mi a halál? – tépelődik a nagy kérdések évszázadok óta, mind a laikusok mind a tudósok.

A nagy görög gondolkodó, Platón szerint a filozófia nem más, mint felkészülés a halálra. Lev Sesztov huszadik századi orosz filozófus, Platón gondolatait tovább fejtegetve, így vélekedik az emberi lét tragikus mulandóságáról:

Akármit mondunk, akármit gondolunk is a halál felől, szavaink és gondolataink mögött mindig hatalmas félelem és óriási nyugtalanság bújik meg. S minél mélyebben átérezzük a halál tényét, félelmünk annál jobban növekedni fog.

 Vajon közülünk sokan gondolnak-e a halálra?

És ha már gondolunk rá, hiszünk-e a halál utáni élet létezésében?

A szakkönyvek a halál utáni lét alábbi fázisait különböztetik meg:

–  a szervezet fiziológiai folyamatainak leállása ;

–  a haldokló még képes érzékelni az orvosnak a halál beálltát megállapító szavait;

–  a növekvő és kellemetlen zajérzet;

–  a haldokló megszabadul a testétől, és egyre nagyobb sebességgel száguld egy alagútban, melynek végén fényt, néha egy fényes lényt lát;

– lepereg előtte egész addigi élete; találkozik halott rokonaival és barátaival;

– egy pillanatra érzékeli, hogy átlép egy határvonalat, ahonnan már nem térhet vissza testébe;

–  majd akaraterejét megfeszítve vagy anélkül, de visszatér testébe.

Az öngyilkossággal próbálkozók többnyire komor élményekkel térnek vissza, látomásaik komorak, zordak, gyakran rettenetesek.

 A visszatértek tanúvallomásai, jóllehet eltérnek egymástól a részletekben, nemzeti hovatartozásuktól, életkoruktól, nemüktől, vallásuktól és lakhelyüktől függetlenül a lényegben megegyeznek.

 Bár néha az emberek az állítják, amit látni szeretnének.

 A keresztények angyalokat, a Szűzanyát, Jézus Krisztust, az apostolokat.

Az indusok szentélyeiket látják, a hitetlenek fehér ruhás ifjú lényeket pillantanak meg, vagy semmit sem látnak, ellenben érzik valaminek a jelenlétét.