A hangod elárulja a lelkiállapotod. Nézzük, hogy jellemez…

– A hangosan zengő, ágyúdörgéshez hasonlítható hang, nem csak megremegteti a falakat, de a környezetét is kifárasztja, és egy idő után önmaga is lehangolódik.

– A rekedt hang oka a hangszalagok ingerlése, és a be nem vallott, ingerült hangulat. A hang tulajdonosa valószínűleg a kiabálás határán áll, anélkül, hogy ezt megtenné. A reszelős hangban például benne van a vele szembeni ellenállás. Torkig van mindennel, legszívesebben nem látna, hallani és szagolna semmit se, inkább minden oldalról bezárkózna. 

– A sziszegő hang igazi kígyótermészetről árulkodik. Ebbe nemcsak a kétágú nyelv álnoksága, hanem valami csábító felhang is belejátszik, emlékeztetve a bibliai kígyóra. Ha valakinek sziszegve mondunk valamit, abban van valami vészjósló, figyelmeztető jelzése.

– A durva hangból is egyfajta csábítás hallik ki, és többnyire arra utal, hogy tulajdonosa valamikor kicsapongóan élt és szeretett. De a dohányosok, akinek gégéjét állandóan füst ingerli, szintén gyakran tűnnek ki ezzel a hangfekvéssel.

Az érdes hangú embernek nem csúsznak ki simán a dolgok a száján, hanem ellenállásba ütköznek. A reszelőszerű hang komoly erőfeszítésekre utal, és ez hallhatóvá is válik.

– Az éles, metsző hanggal figyelmet és figyelmességet kényszerítünk ki magunknak, amelyet beszédünk tartalmával valószínű, hogy nem tudnánk oly könnyen elérni.

– A fojtott hang színezetében az van, ami a tulajdonosát is fojtogatja. A visszatartott könnyek éppúgy benne vannak, mint az elnyomott harag, vagy düh. A nyomott hangban mindig van valami, ami a lelki szorongásra utal.

– A köpködő beszéd nem annyira hang, mint inkább a kifejezés problémája. Nagy ellenszenv övezi, hiszen olyan, mintha valaki az agresszióját köpné ki. De a célját sajnos, mármint a figyelemfelkeltést, így is eléri.

Mindenképpen érdekesek a fenti megállapítások. Valóban nem árt egy kicsit odafigyelni a hangunkra, hiszen azon túl, amit mondunk, lelki üzenetet is hordoznak.