A határzárnak nincsenek nyertesei, csak vesztesei

Nyáron a Bazilikánál tartottunk egy flashmobot, jelképeinkkel, színes esernyőkkel demonstrálva, az elmúlt napokban pedig a ’kék főváros’ és a buszos felvonulás volt hivatott ránk irányítani a figyelmet – egyelőre nem érzékelhető hatással. A németes kollégák egy picit jobb helyzetben voltak nyáron, mert jöttek a dunai nagy hajók, ám egy normál szezonhoz képest ezek említésre se méltó számok. Tudok olyan kollégáról is, aki egyéni városnézést szervezett, de mondom, ezek annyira marginális esetek, hogy nem túlzok, ha azt állítom, az egész szakma haldoklik. Egyetlen forint bevétel, egyetlen forint támogatás nélkül. A  határzár elvette  tőlünk azt a reményt is, hogy a tavaszi kiesést most ősszel pótoljuk. Elképesztő szerencsével én pár napja állást kaptam egy olasz cégnél, ha ez nem lenne, fogalmam sincs, hogyan élném túl a következő hónapokat.”

Vissza kellett fizetni az előlegeket

Zséli Szilvia egy egészségházat vezet, ahol időnként megfordulnak külföldi vendégek is. Mivel a FoRest for Life-ban kiscsoportos kúrákra jelentkeznek be a vendégek, így alaposan felborítja a tervezést, ha valaki lemondja a részvételt.
„Az idei év mindenkinek nagyon nehéz. Amikor általános karantént hirdettek, természetes volt, hogy nem indulhat csoport. Ettől függetlenül egy ilyen háznak van rezsije, amit valahonnan elő kell teremteni, de ezt a valahonnant nem láttam tavasszal. Azt tettem hát, amit mindenki más, kivártam. Könnyebbség volt számomra, hogy az előleget nem kérték vissza a vendégek, inkább átütemezték az érkezésüket. Viszonylag ritkán fordulnak meg nálam külföldiek, de tavasszal két turnus is érintett volt ebben. Mind az erdélyi csapatom, mind a német vendég őszre kérte a módosítást.

Ők is, én is nagyon vártuk már a találkozást, mert az enyém nem egy klasszikus vendéglátó szerep. Én tervezem meg az ittlétük szakmai oldalát is, és ezt annak megfelelően alakítom, amilyen a konzisztenciája-koherenciája az adott csapatnak. Igyekszem őket már érkezés előtt kicsit megismerni és szinte velük élek, amíg itt vannak. Ha valaki lemondja, nem könnyű a helyére beemelni valakit, mert egy kilencnapos elvonulást meg kell szervezni, úgy a család, mint a munkahely vonatkozásában, vagyis ritkán szoktam tudni feltölteni a megüresedő helyeket. Így, amikor értesültem a határzárról, ismét el kellett engednem magamban erdélyi és német vendégeimet, ami nekik se könnyű és nekem se. A csalódottságon túl, anyagi vonzata is van a belépési tilalomnak, hiszen mivel nem látjuk előre, mikor jöhetnének az egészségházba, az előleget ezúttal már visszautaltam. Igyekszem belátó lenni, értem, hogy itt a második hullám, de valahogy differenciáltabban kellene a korlátozásokat életbe léptetni, hiszen sok olyan jelenséget látunk, ahol garantáltan nagy kockázata van a vírus terjedésének, mégis akadálytalanul működhetnek; miközben pedig rengeteg vállalkozó ellehetetlenül egy-egy döntés okán.”