„Az én szívem már félig magyar” – mondja a Konyhafőnök idei győztese

• Gondolom, most egyfolytában csörög a telefonod. Számítottál ekkora felhajtásra, amikor belevágtál a versenybe?
• Most valóban nagyon sokan keresnek és bevallom, meglepett, hogy ekkora az érdeklődés irányomban. De nagyon jóleső. Például, amikor odajönnek hozzám az utcán, sosem vagyok türelmetlen, nem érzem tehernek. Csak azon aggódom, mindenkinek tudok-e válaszolni a közösségi csatornákon, és ezúton is bocsánat, ha ezzel elmaradok. Ami még nagyobb meglepetés, hogy Venezuelából is gratulálnak nekem…

• Az egy kicsit jobban megmelengeti a szívedet, ha onnan ír valaki?
• Nem is tudom… Nem. Az én szívem már félig magyar. Tizennyolc éves koromban jöttem ide cserediákként, azóta itt élek. Itt lettem felnőtt, itt talált rám a szerelem, sőt itt tanultam meg főzni is.
• Miért pont Magyarországot választottad gimnazistaként?
• Három lehetőségem volt: Dánia – de azt gondoltam, az túl hideg nekem. Németország – de nem tetszett a nyelv. És Magyarország, amiről egy barátom azt mesélte, hogy nagyon szép, de rögtön hozzá is tette, hogy azért ne válasszam, mert sosem fogom megtanulni a nyelvet. Na ettől azonnal még érdekesebb lett számomra, és lám a nyelvet is sikerült megtanulnom.
• De még milyen szépen!
• Köszönöm. Amikor idejöttem, az első három hónapban minden nap megtanultam tíz szót. De ettől persze még mondatokat alkotni nem tudtam. A gimnázium igazgatója azt mondta, elintézi, hogy a közgáz mellé felvegyenek hungarológia szakra is, de akkor be kell mutatnom neki egy felsőfokú nyelvvizsgát. Bemutattam.

• Van benned egy nagyfokú alázat, ami abszolút kijött a Konyhafőnökben is.

• Igen és szerintem ez egy jó tulajdonság. Nekem voltak nehéz periódusaim a versenyben, amikor rossz kritikát kaptam, nem úgy mentek a dolgok, ahogy elterveztem. És akkor én otthon egy fél napot meditáltam. Elemeztem, amit mondtak, feldolgoztam, javítottam és beépítettem. Ezeket a technikákat tudatosan használom.

• És hol tanultad?

Elárulom neked, hogy évekig jártam pszichológushoz.

• Egyre rokonszenvesebb vagy! Egy átlag férfi rendszerint azt válaszolja, ha valaki pszichológushoz irányítja, hogy ő nem hülye…
• Butaság! Szerintem fontos, hogy ha magad nem tudod megoldani a problémáidat, akkor kérj segítséget!

• 

  De ha utánaszámolok, te alig húsz lehettél, amikor erre a felismerésre jutottál.

• Így van. Ha azt kérdezed, mi volt a baj, nem tudom megmondani. Azt éreztem, hogy valami nincs rendben velem, frusztrált voltam, ideges, sokszor csúnyán bántam az emberekkel. A terápia során viszont minden a helyére került és most már jól vagyok. Néha, ha nehéz helyzetbe kerülök, felmerül bennem, hogy elmegyek a terapeutámhoz, de aztán lebeszélem magam, mert egyrészt nem akarok függőségbe kerülni tőle, másrészt megkaptam azokat a technikákat, amikkel magam is meg tudom oldani a problémáimat. És persze vannak barátaim is, akikhez fordulhatok. Ráadásul mindig idősebb barátaim voltak, akik bölcsebbek, mint én.