A méh és darázscsípések tragikus balesetének megelőzésére

A hártyásszárnyú rovarok körébe tartozó méhek és darazsak csípésétől életveszélyes, egész szervezetet érintő allergiás reakció, más nevén anafilaxia, gyermekek 0,4-0,8%-ában, felnőttek 3%-ában fordul elő. A csípés normális esetben helyi, 10 cm-nél nem nagyobb átmérőjű, enyhén fájdalmas bőrpírral és ödémával kísért, néhány nap alatt oldódó reakciót okoz. Az ennél nagyobb, a csípés helyéről kiinduló, néhány órán belül fokozatosan növekvő duzzanat – ami felnőttek 10-15%-ában jelenik meg – feltehetően IgE (allergiás reakciók kialakulásában jelentős szerepet játszó ellenanyag) által közvetített késői, helyi allergiás reakció. Annak a kockázata, hogy a nagy helyi reakciót mutató személyekben egy következő csípés anafilaxiás rosszullétet provokál nem több, mint 5-10%.

A veszélyeztetett személyek szűrése nem lehetséges, jelenleg nem ismertek olyan mutatók, amelyek alapján az egész szervezetet érintő anafilaxiás reakció biztosan megjósolható volna. A súlyos reakciót mutató betegek nagyobb részében egy előző csípés még nem okozott tüneteket, másrészről egészséges populációban is 10-20% a méreg-specifikus IgE hordozók aránya (akik ennek ellenére tünetmentesen viselnek el csípéseket). A túlérzékenység természetes lefolyásának a vizsgálata azt mutatta, hogy az egész szervezetet érintő allergiás reakciót adó felnőttek körében egy következő csípés a betegek 70-75%-ában okoz ismételten anafilaxiát, míg gyermekek esetében az ismételt súlyos reakció kockázata csak 40% körüli.

A rosszullét típusos esetben a csípést követő 2–30. percben kezdődik és különböző súlyosságú lehet. Enyhébb esetben csak bőrtünetek jelentkeznek, főként a tenyeret, talpat érintő bőrviszketés, testszerte megjelenő, változó mértékű csalánkiütés. Súlyosabb esetekben ehhez különböző fontos szerveken duzzanatok, hasi görcsök, hasmenés, hányás, mellkasi szorítás, rekedtség, sípoló légzés, légszomj, kábultság, szédülés, halálfélelem társul. A legsúlyosabb esetekben vérnyomásesés, eszméletvesztés, légzés- és keringésleállás következik be. Az anafilaxia okozta halál leggyakoribb oka a gégeödéma.

A méh- vagy darázsméreg allergiában szenvedők ellátásának fontos része a betegoktatás. Ennek ki kell terjednie olyan életmódbeli tanácsokra, amelyek ismeretében egy következő csípés lehetőségének kockázata csökkenthető. A beteg sok esetben, ha látta is a rovart, nem tudja pontosan megmondani, hogy darázs volt-e vagy méh, nem ismeri fel. Egyszerű a helyzet méhészek esetében, illetve ha a beteget darázsfészek megbolygatása közben éri a csípés. A darazsak élénk sárga-fekete csíkos, karcsú testű rovarok, sokkal nagyobb arányban vannak jelen az ember környezetében, mint a méhek. A strandokon, piacokon, nyílt téri étkezés közben, szüreteken, városi lakásokban elszenvedett csípések általában darazsaktól származnak. A méhek a darázsnál sötétebb színű, tömzsi testű rovarok, kevésbé agresszívek, fullánkjuk rendszerint bent marad a bőrben.