A „Munkaológia” és a Burn-out jelenség III. rész
Összességében kiégett, elkeseredett (önmagában és céljai vonatkozásában egyaránt). Megcsömörlött és haszontalan életnek érzi az addig sikeres életét. Addigi sikereit annullálja (leértékeli, értelmetleníti), jövőképe kietlen, kopár, mint a sivatag. Az önemésztő – gyakran önutáló -, másokat is leértékelő magány állapotában éli napjait, melyet csak ideig-óráig hidal át a megszokott napi rutin.
Tudatosan ez kb. így hangzik: „nem kérek én olyan sokat, csak egy kis részét annak, amit én magamtól is megteszek – kérés nélkül .” Tudattalan szinten pedig a következő zajlik: „gyermekkori érzelmek hiányát szeretném pótolni, megkapni. Kiérdemeltem, hiszen már autonóm, önálló és nagyon helytálló, sőt önzetlen ember vagyok!”
Mindezen belső önellentmondás talaján magasra tartott teljesítményszintet, morális parancsnak való engedelmességét magasra, „univerzális”, mindenki által elérendő értéknek, kívánatos és elérendő személyiségfejlődés eredményének tartja. Különösen a munka frontján!
Ezzel szemben a magánélet területén, az intim viszonyaiban, sem engedi meg a másiknak a „tévedés”, a „hibázás” jogát. Az is zavarja, ha intim viszonyaiban a másik önálló, autonóm módon viselkednek. A kölcsönös felnőtt-felnőtt viszonyban nem, vagy alig képes tartósan együttműködni. Ott is az az igénye, hogy ő fontos legyen, a hozzá közelállókat is az őreá szoruló attitűd jellemezze (melyet aztán alkalmas pillanatban a másik szemére is hány, különösen, ha „hibázáson” kapja.
A belső (lelki) distress mechanizmusa
Mivel önmaga előtt is rejtettek az önellentmondást tartalmazó elvárásai és önelvárásai, viszonylag sok negatív érzelmet (csalódást, dühöt) kell elnyomnia, hiszen morállá keményedett felettes-én parancsai nem engedik (csak hisztériás, beszűkült érzelmi és gondolati állapotban, mondhatni „gyermekes tombolásként”) a negatív érzelmek artikulálását, megbeszélést, feloldását (hiszen neki jónak, megértőnek kell! lennie). Neki kell a felelősséget viselnie minden kapcsolatban.
Ez az önálló felelősségvállaló, könnyen jutalmat (önjutalmat is) biztosító, „jó vagyok” élménykeresés legkönnyebben a munka területén talál kielégülést és új- és újabb bizonyítási terepet.
Az énideál (amely egészséges esetben a fejlődés egyik húzóereje), ezekben az esetekben az énkép megtartásának követelményteremtőjévé válik. A munkaológiában szenvedő, a burn outra hajlamos ember az énkép és az énideál közötti eltérést mint fenyegető egyensúlyvesztést éli át. Ettől az egyensúlyvesztés elől menekül: az énkép és az énideál ekvivalenciába hozatala jelenti számára a pszichés egyensúlyt.
Hozzászólás zárolva.