A „munkaológia” és a Burn-out jelenség IV. rész

– a szervezetfejlesztést elhanyagolják: túlzott az ellenőrzés, nem megfelelő a fókuszálás, túlzott a rivalizáltatás és a kezeletlen személyközi konfliktus, a jutalmazási rendszer nem megfelelő és megismerhető, a felelősség szintjei sem eléggé kimunkáltak

– a szakmai fejlődés nem, vagy csak nagyon szűkösen támogatott

– soha nincs „megállás”, mert állandóan a szinte ugrásszerű fejlődés az alapkövetelmény

– a teljesítménymérésnek nincs objektív kritériuma

– a sikeres, kiugró teljesítmény alapkövetelménnyé válik, és tovább fokozza az amúgyis magas elvárást

– az anyagi megbecsülés nincs arányban a feladattal

– a társadalmi megbecsülés és támogatási rendszer hipokrita módon működik (pl.: pedagógusok, orvosok, rendőrök stb. megbecsülése, vagy a vállalkozások támogatási rendszere).

A túlazonosulás megjelenhet az intézmény, az ügy vagy valamilyen cél elérése irányában is. A felelősen vállalt elköteleződést nehezíti, sőt gátolhatja a fent felsorolt csapdák valamelyike, de szembetalálkozhatunk a csapdák csokrával is. Ez frusztrációt okoz, és a burn-out szindrómára hajló személyiség nem a rendszer hibáira, esetleg megváltoztatására helyezi a hangsúlyt, hanem elsősorban saját képességeit kérdőjelezi meg, céljait vonja vissza.

Szerencsére ma már egyre jobban bevonult a köztudatba, hogy a pszichológia modern eszközeivel, az egyéni és a csoport-szupervízió, a coaching (személyes hatékonyságnövelés) alkalmas a munka területén alakítani a személyiség együttműködő oldalait, mind az egyén, mind a munka hatékonyságának fejlesztése oldaláról.

A Nő Ezer Arca programjai ajánlanak egyéni és csoport-szupervizíziót, coachingot mind az egyének, mind cégek felé.

Dr. C. Molnár Emma ügyvezető igazgató,
szichoterapeuta
További információ: www.anoezerarca.hu