A negatív lelet sem zárja ki a Lyme-kórt
A Lyme-kórt 1975-ben írták le, amikor az Egyesült Államokban, egy Lyme (ejtsd: lájm) nevű kisvárosban megmagyarázhatatlan ízületi gyulladás járvány tört ki. A betegség létezett korábban is, de nem ismerték a kórokozóját és nem hozták összefüggésbe a kullancsokkal.
A rettegett kullancsnak melegvérű élőlényt kell találnia ahhoz, hogy életben maradjon. Ám a vérszívás közben számos betegséget terjeszthet.
Állatról emberre
A kontinensen honos kullancsok terjeszthetnek Lyme-kórt, vírusos agyvelőgyulladást, elvétve tibolát, Q-lázat, tularémát, mediterrán foltos lázat, babesiosist.
A leggyakoribb a Lyme borreliosis. Állatról emberre terjedő kór, bejelentésre kötelezett betegség. Évente nagyjából ezer esetet jelentenek, de a tapasztalat szerint a fertőzöttek száma ennek csaknem a tízszerese. A kullancs életében többször vált alakot. Ehhez vért kell szívnia. A petéből pöttöm, hatlábú lárvák kelnek ki. Azonnal táplálék után néznek. Áldozatuk többnyire valamilyen kisemlős, mezei rágcsáló. A vérszívás után a lárvák nimfává alakulnak. Ezek már nyolclábú, gombostűfejnyi rovarok. Többnyire ezek terjesztik a Lyme-kórt. Rendszerint az első vérszívással kerülnek be a fertőzött állat véréből a kórokozók a kullancs bélcsatornájába, ahol elszaporodnak. A nimfát nehéz észrevenni, mert kicsi, és előzékenyen érzésteleníti a bőrt, mielőtt szívószervét belemélyeszti. Az újabb szívás után kialakult az ivarérett imágó. A kifejlett rovar lencsényi, jóllakottan babszemnyi méretű. Ilyenkor már könnyű felfedezni és megzavarni a táplálkozásban. Párosodás után a hím, a peték lerakását követően a nőstény is elpusztul. Életciklusuk a környezeti feltételektől függően két-hat évig tart. Tavasszal és ősszel a legaktívabbak.
Sokféle tünet
Nehéz diagnosztizálni a Lyme borreliosist, mert sokféle tünetet okozhat. Ezek egyike, a jellegzetesnek tartott kokárdaszerű bőrpír nem jelentkezik minden esetben. A fertőzés okozhat szívpanaszokat, szemtüneteket, ízületi, idegrendszeri elváltozásokat. Gyakran a beteg sem gondol arra, hogy panaszai kapcsolatba hozhatók egy régebbi kirándulással. Esetleg észre sem vette, hogy kullanccsal találkozott.
A kórokozó jelenlétét direkt vagy indirekt módon lehet igazolni. Közvetlen vizsgálatokkal a baktérium, illetve a genetikai állománya mutatható ki vérből, testnedvekből, szervekből, szövetekből. Indirekt (szerológiai) vizsgálatnál a szervezetben termelődő ellenanyag jelzi a fertőzést. Mivel a fertőzött emberben mintegy hat hét alatt képződik mérhető mennyiségű ellenanyag, a negatív lelet sem zárja ki a Lyme-kórt. A diagnózishoz a laboratóriumi leletek, a klinikai tünetek és a kórelőzmény együttes mérlegelése szükséges.
Hozzászólás zárolva.