A nő és a karrier: A „munkaológia” II.rész
A munkaológia kialkulásának első lépése egy sajátos szorongás fellépése. Az illető szorong attól is, hogy nem tud a csapat megbecsült tagja lenni. Kiesik a csapatból. A szorongás másik arca az, hogy fél, majd szinte folyamatossá válik a rettegés attól, hogyha nem „tökéletes” a teljesítmény, akkor nincs elismerés (szeretet).
Másoknál a partnerkapcsolat felbomlása a figyelmeztető jel. Egyre hűvösebbé, majd hidegebbé válik az ágy: nincs kedve, energiája a szexuális életre. Csak megértésre, gyöngédségre vágyik. Ez az aszexuális töltetlenség a partnerben egyre több elégedettlenséget, kritikát generál. Eleinte a megoldást a szabadságidőben, a hosszabb hétvégi napoktól remélik, de ezek csak lélegzetvételnyi szünetet jelent. Egyre több és több a vita, a fogadkozás. Sokszor a megoldást a gyermek hiányában és a gyors gyermekvállalásban keresik, vélik megtalálni, holott…
Holott a hiba a munkaológia által elcsúszott személyiség harmóniavesztett állapotában keresendő.
A harmónia megteremtésének lehetőségei
Mint azt az előző részben már említettük, a pszichésen egészséges ember pihenni, örülni és hasznosan tevékenykedni egyaránt képes. Mindezek egyensúlyba tartásához folyamatos feszültségtűrő, sőt feszültségigenlő képességét is mozgásban kell tartania. (Ugyanis ahhoz, hogy valaki pihenni tudjon, pl. félre kell tennie a szórakozás vagy éppen a munka iránti késztetését és viszont.)
A pszichésen egészséges ember helyesen tud választani a munka és a számára közelálló, fontos ember(ek) vonzása között. A külső-belső harmóniára törekvés az egyensúly megtervezése és megteremtése iránt elkötelezettséget jelent.
Első lépésben a lélek belső színpadán kell a szereptávolságot megteremteni a munkafeladatoktól, hogy az adequat- és komplementer szerepeket (nő, barátnő, feleség stb.) betölthessük. Ehhez „bátorságra” és kommunikációs és feszültségtűrő képességre van szükség. Szükség van az idő, az energia beosztására. Az ebből fakadó érzéseket elsősorban az egyénnek önmagával, majd környezete (felettese, munkatársa,) tagjaival is el kell tudni fogadtatnia.
A többirányú elköteleződés, a függés-autonómia dinamikája, többirányú öröm és kielégülés, a keresés és nyújtás képessége, a külső és belső realitások időben történő felismerése, az ahhoz való adaptálódás, sőt az egyén számára kedvező realitáslehetőségek aktív alakítására tett tevékenység elérése fontos.
A pszichológia mindezeket nevezi énerőnek. Nem kell és nem is lehet csak empátiával élni (még önmagunk felé sem). Az empátia és a distancia egyensúlyának – a belső és a külső színpadon egyaránt – megteremtése az énerő megtartásának elengedhetetlen feltétele.
Hozzászólás zárolva.