A pszichológia szerepe a terhesség folyamatában
Az újonnan fogant, néhány hetes, pici lény, még nem is magzat, csak embrió és a ultrahang vizsgálatnál már látható a lüktető kis szív, az egész miniatűr emberi alak, a fejecske, a gerincoszlop, a végtagok.
„…Kit kétezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!…”
(József Attila)
Szinte hihetetlen. Az anya alig érez még valami változást, de gyermeke helyet talált. Él. És nemcsak testében él, fejlődik, naponta újabb és újabb képességek birtokába kerül. Sok anyát izgat a magzata fejlődési folyamata, nemcsak az, hogy egészséges-e. Ezekkel a kérdésekkel egy új tudományág a prenatális pszichológia foglalkozik.
A szimbiózis
A pszichológia szimbiózisnak nevezi azt a lelki függést, amely nélkül az egyén elveszettnek, elárvultnak, szinte életképtelennek, érzi magát. A szimbiózis kielégült vagy kielégületlen volta az egész testi lelki állapotot befolyásolja. Az egyén jóléte, boldogsága függ attól a személytől akivel ezt a lelki közösséget – összeolvadást – éli.
A magzat valódi szimbiózisban él anyjával. Léte mélyen beágyazott az anya testébe. Az anya véráramából kapja pici teste az éltető táplálékot, az oxigént. Fejlődése függ attól, hogy anyja egészséges, sőt a terhességnek megfelelő életformára vált-e át. Függ anyja érzelmi-hangulati életétől: nyugalmától, örömétől, sőt attól is, hogy anyja mekkora figyelmet fordít felé.
Lehet, meglepő, hogy pszichológusként azt vallom, hogy az érzelmek nemcsak érzések és érzetek, hanem anyagi bázisok aktivizálódását is jelentik szervezetünkben, mely anyagokra a magzati szervezet is reagál. Az sem elképzelhetetlen, hogy az a bensőséges egymásra hangoltság, melyet szimbiózisnak, duáluniónak nevezünk, valójában annak az élménynek a megismétlési vágya, melyet magzatként az anyaméhben átéltünk, és életünk első néhány évében még osztályrészünk.
A magzat relatív önállósága
A magzat nemcsak egyoldalúan függ anyjától. Relatív önállósággal is rendelkezik.
Miben áll ez a relatív önállóság?
Nyugodtan állíthatjuk, hogy a magzatnak érzelmi szükséglete is van. A nyugalom és a mozgás változásainak ritmusa nemcsak a fejlődése feltételeként jelenik meg kb. 21mm-es nagyságtól, mely mozgások differenciálódása az idegrendszer és az érzékszervek fejlődését is mutatja, de a mozgás és nyugalmon váltakozásai az öningerlő hatásán keresztül fejlesztő hatású is egyben. Ezek a mozgások pont abban az időszakban a legintenzívebbek, amikor az anya szinte nem is érzi, maximum felérzi, mint „apró kis pattogásokat” „buborékokat”. A mozgások nem öncélúak. Nagyokat kortyol a magzatvízből. (Az újszülöttek és gyerekek sokáig csak az édes és sós ízt kedvelik – valószínűsítik, hogy a magzatvíz ízminta alapján. A savanyú és kesernyés ízek megszeretése csak késői tanulás eredményei.)
Hozzászólás zárolva.