A pszichológia szerepe a terhesség folyamatában

A magzat hallása a terhesség 23-24 hetétől alakul ki. Ez jelentős változást eredményez a magzat érzelmi életében. Örömmel fedezi fel az anyai test különböző hangjait. Más az artériás és más a vénás váráram hangja. Ha „beleun” az egyik hangmintába, addig mocorog, míg fülecskéjét a másik hangzássorra helyezheti. De nemcsak a test belső hangjaira figyel. A beszűrődő külső hangok is érdeklik. Nemcsak érdeklik, hanem néhány hét múlva felismeri az ismerős hangokat és ha az kedvére való öröm, ha nem feszítő mozgásokkal reagál. Különösen kedveli az anyai szívritmushoz közeli ritmusokat és az apa hangjához hasonló mélyebb hangokat.

Összességében elmondhatjuk, hogy a magzat a mozgásokon keresztül fejezi ki érzelmeit. Nem elégséges avval megelégednünk, hogy a magzat mozog, vagy éppen nem mozog, alszik. Az talán még fontosabb, hogy az anya megértse, hogy a mozgások jó, vagy épp ellenkezőleg „tiltakozó” érzelmeket fejeznek-e ki.

A magzat „nevel” is
Lehet, hogy első olvasásra meglepő az az állítás, hogy a magzat segíti anyját abban, hogy nőből vagy egygyermekes anyából az ő anyjává váljon.

Sok nő képzeli úgy, hogy élete a szülésig változatlan marad. Dolgozik, meglévő gyermekével foglalkozik. Akkor lesz anya, ha majd gyermeke megszületik. (Erre még a babonaságok is intenek, pl. nem szabad előre gyermekruhát venni, a kiságyat felállítani stb.)

Sok kismama, aki így gondolkodik, nagy csalódást él át. A magzat „közbeszól”. A korai terhességi hányás, a vérezgetések, a görcsök stb. mind arra figyelmezetik az anyát, hogy „figyelj már rám!”, „velem is foglalkozz!”, „engedd már el magad!” stb. stb. A baj az, hogy általában „ezeket az üzeneteket meghallva is nehéz eleget tenni, hiszen a tünet pont ellenkező folyamatot, az aggódást, a félelmet, a szorongást indítja be, amely külön fokozhatja a tünetet.