A pszichoszexuális fejlődés
A szexualitás a késő pubertás kortól nem csupán örömszerzés önmagunk számára, a másik által (a másik igénybevételével). Az nem egyéb, mint maszturbáció kettesben. A szexualitás több is, más is. Önmagunk felfedezése a másikban, a másik által.
„Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
istennek téged felellek.”
(József Atilla)
Különös rejtélye a sorsnak, hogy a teljes értékű, a reprodukciót is biztosító szexuális élményt csak két ellentétes nemű emberi lény, egy férfi és egy nő élheti át. Ugyanazt a pszichés élményt élik át, a másikban való kiteljesedés és átlényegülés élményét, miközben ténylegesen sejtelmünk sincs arról, hogy valójában mit él át a másik nem. Örök titok, nem élhetjük át a másik nem élményét. Be vagyunk zárva saját nemünk és még ezen belül is saját egyediségünk világába, mégis, a szexuális kiteljesedés és kitárulkozás során a világegyetem lüktetését érezzük át, minden, érzelmileg jól megalapozott és felépített élményben. Jobbakká válunk önmagunk és a másik számára. Lehet, hogy ez a jobbá és tökéletesebbé váltó érzés – azaz a másik emberrel összeolvadó élményegyüttes – csak epizódiális az élet mindennapjaihoz képest, mégis felemelő, életünket és sorsunkat meghatározó erejű, sokszor sorsdöntő jelentőségű.
A pszichoszexuális érés kezdete, a pubertáskor
A pubertáskor egyik kezdeti megnyilvánulása pont a szexualitás terén ragadható meg. A külső és belső nemi szervek érése és spontán izgalma a saját test kéjes érzései felé tereli a figyelmet. Az éjszakai álomélmények, az álomban bekövetkezett orgazmusélmény eleinte megdöbbentő, majd egyre inkább kívánt és elérendő élménnyé, élménykeresésse válik. Felfedeződik a maszturbáció, mely nemcsak a kívánt kéjélmény elérése szempontjából, sokkal inkább az ahhoz kötődő fantáziák révén segíti a pszichoszexuális énfejlődés folyamatát. Fontos, hogy ezeket az élményeket a felnőtt világ ne terhelje meg bűntudattal, viszont ne is lépjen be az intimitás szférájába. Talán pont emiatt, a titok is meg nem is, kettőssége adja a természetes megoldást. A pubertáskorban talán a legtermészetesebb, hogy az azonos „problémával küzdő” kortársi csoport, ráadásul a saját nemhez tartozó tagjai „tisztelik meg egymást a bizalommal”. Körülbelül erről is beszél Freud, amikor a velünk született biszexualitás kérdéskörét feszegeti (a saját testünk az első szexuális élményünk, és az intimitás megosztása is a saját nemű társ felé oldódik első lépésben).
Hozzászólás zárolva.