A pszichoszexuális fejlődés 1.rész
Minden szexuális élmény önmagunk újraélése, újraalkotása. Előre szinte kiszámíthatatlan, hogy bekövetkezik-e a beteljesülés élménye. Nem maga a szexuális aktus a kiszámíthatatlan, hanem az az által felfedezhető „találkozás”. Ezt a találkozást azonban mégis egy hosszú fejlődési folyamat előzi meg, melyet a pszichológia pszichoszexuális fejlődésnek nevez.
„Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
Halandók, amíg meg nem hallnak.”
(József Attila)
Az ember az istenek teremtő erejét legközvetlenebbül, a természetbe ágyazott szexualitásban éli át. Nemcsak azért, mert a szexualitás a szaporodás alapja. Inkább azért, mert a szexualitásban önön lényegét, a duálunióra való képességét éli át: a kinyílás, a kitárulkozás, az egyesülés és az átadás folyamatában az uniomisztika élményét élheti át. Ez az uniomisztika élmény reménye hajtja az egyediségében gőgösen bezárt egyént a másik felé. Minden szexuális élmény önmagunk újraélése, újraalkotása. Előre szinte kiszámíthatatlan, hogy bekövetkezik-e a beteljesülés élménye. Nem maga a szexuális aktus a kiszámíthatatlan, hanem az az által felfedezhető „találkozás”. Ezt a találkozást azonban mégis egy hosszú fejlődési folyamat előzi meg, melyet a pszichológia pszichoszexuális fejlődésnek nevez.
A pszichoszexuális fejlődés
A fehér kultúrába a pszichoanalitikus gondolkodás hozta be azt az ismeretet, hogy az ember életében a szexualitás a megszületéstől kezdve meghatározó módon jelen van. Természetesen nem abban a szaporodást is biztosító értelemben, mint a nemi érettség után, belső kényszerként és hajtóerőként. Sokkal árnyaltabb, áttételesebb módon hatja át a fejlődés folyamatát. Ez az áttételes mód sokkal inkább, mint a szenvedélyesség, az erőfeszítés a jó átélésére és az elégedettség elérésére, a szerelmetesség, a rajongás, az önfeledtség és belefeledkezés képességeként és élményeként jelenik meg a korai években.
Mindezeknek az élménymódoknak és „jellemvonásoknak” az alakulása és kifejlődése mélyen nemiségünkbe: a fiúságunkba, vagy a lányságunkba ágyazott. Alapja a test erogén zónái, az ahhoz való viszony és fejlődése, és mindezekre a mikrokörnyezet reagálása.
A pszichoszexualitás részben ösztönös, részben a nevelés dinamikus, alakuló és alakítható folyamatában alakul, szerveződik.
Hozzászólás zárolva.