A pszichoszexuális fejlődés 1.rész
Minden szexuális élmény önmagunk újraélése, újraalkotása. Előre szinte kiszámíthatatlan, hogy bekövetkezik-e a beteljesülés élménye. Nem maga a szexuális aktus a kiszámíthatatlan, hanem az az által felfedezhető „találkozás”. Ezt a találkozást azonban mégis egy hosszú fejlődési folyamat előzi meg, melyet a pszichológia pszichoszexuális fejlődésnek nevez.
Freud a libidófejlődés állomásaival írja le a pszichoszexuális személyiségfejlődés öröm és kapcsolati (önmaga testével és környezete releváns személyeivel – tárgykapcsolat) felfedező folyamatát.
A pszichoszexuális fejlődés bonyolult és dinamikus folyamat, mert szerepet kap benne, és alakító erővel bírnak a következők:
A libidó tárgymegszállás- és libidófejlődés szakaszai, az erogén zónák
– a saját test erogén zónáinak, mint sajátöröm-szerző lehetőségének és képességének, domináns fejlődési állomásainak felfedezése és megőrzése, az ahhoz kapcsolódó érzelmi és jellemalakító hatásaival.
– orális szak (a szopás, mint indító élményen keresztül a száj és a kapás, mint örömforrás szerepe életünkben,
– analis szak (a tisztaságra szoktatás időszakának indító élményeként a kiengedés és visszatartás, a jutalom és büntetés szerepe életünkben)
– uretrális szak (a visszatartás és elengedés kettőssége, a nemi azonosságtudat kialakulása).
– fallikus szak (a versengés a győzelem-vereség, és önmagunk megjelenítésének elviselése) .
A nevelési attitűd és szokásrendszer
– a gyermek fejlődéséhez, a gyermeki erotikussághoz kapcsolódó nevelési, gyöngédségi és az érzelmi biztonság, kielégülés szabadságának a biztosítása és irányítása, mint jellemformáló hatások.
A családban uralkodó személyes kapcsolatformák, a gyermek helye a családban és más mikroközösségben
– a legfontosabb másikkal: anya, apa, testvér és a kortársi csoport tagjaival való kapcsolat biztonsága. Ez a mikroközösség az alapja a nemi szereptanulásnak, az éntudat és önértékelés alakulásának.
A főbb érzelmi beállítódások alakulása
– a saját önmegítélés és az érzelmi beállítódás jellemzőinek alakulása és korrekciójának biztosítása, mint az erotika a pszichoszexuális magatartás forrásai:
– szeretet: öröm és elégedettség,
– szégyen és bűntudat,
– versengés: kudarc és győzelem,
– önértékelés: magabiztosság és kishitűség,
– a másikkal való viszony: primer és/vagy szekunder nárcizmus (önmagával van-e elfoglalva, avagy túllépve saját bőre határain a másikra, az ügyre, a tevékenységre képes-e centrálni, és ezáltal értékelni önmagát.)
Hozzászólás zárolva.