A pszichoszexuális fejlődés 3.rész
Az emberiség kultúrtörténetében talán csak az étkezési szokások körül szerveződött annyi Kell! Muszáj! Tilos! Bűn és büntetendő „tilalomfa”, mint a szexualitás körül.
(József Attila)
Ha valaki megszámolná a földkerekség valamennyi – az ösztönöket, mint táplálkozást és szexualitást, megzabolázandó – normarendszert, lehet, hogy mégiscsak a szexualitás felé billenne el a mérleg. Elgondolkodtató, hogy az élet- és fajfenntartási ősi ösztönök és a kultúra, civilizáció kialakulásának miközben serkentői is egyben, azok megnyilvánulásait miért öntik korról-korra alig-alig változó normaszabályok közé. (Miközben, elsősorban a férfiak számára az ellenségnek „kikiáltott” a nőtársadalom rovására az ősi nyers megnyilvánulásokat engedélyezik, sőt támogatják pl. nőrablás, megerőszakolás stb.), ugyancsak korról-korra.
A bűn és a bűntudat, a bűn és a büntetés úgy látszik szorosan kapcsolódik biológiai megalapozottságunk szintjeihez.
Holott a szexualitás nemcsak ősi ösztön, hanem két emberi lény egymáshoz szoros tartozásának, a személyiségfejlődésnek is elengedhetetlen alapja.
Lehet, hogy az ember, szemben az állatvilággal gondolatilag redukálta a szexualitást az utódnemzésre? Ezt a redukciót az ember ma már az állatvilágra is kiterjesztette. Ma már a háziasított állatvilágot sem hagyja szabadon, inkább inszeminátort fogad. Csak a praktikum, a célszerűség. Semmi öröm!? Az örömtelenség, és így a civilizációs „népbetegség” a depresszió lenne a kívánalom. Lázadás volt ez ellen a szexuális forradalom, melyet azonnal „meglovagolt” a pornóipar.
A pszichoszexuális fejlődés felnőtt korban
A felnőttséggel nem ér véget sem a személyiség, sem a pszichoszexuális fejlődés folyamata. A változás az érés, bár kisebb léptékkel de életünk, pontosabban a szenilitás határáig folyamatosan kitart. Így igaz ez a szexualitáshoz való viszonyunk alakulására is.
Munkám során nem egy olyan érettebb életkorban lévő asszonnyal találkoztam, aki csalódott önmagában. Fiatalon, 18-20 éves kora körül azt gondolta önmagáról, hogy a szexualitás számára fontos, és az is marad. Úgy a 35-40-es éveire azonban hetek, sokszor hónapok teltek el anélkül, hogy a szexualitás akár gondolatilag is foglalkoztatta volna. Egész egyszerűen leszokott róla. Az újrakezdés pedig nehéz. Nehéz, mert tele vagyunk előítéletekkel. Hogy csak néhányat említsünk:
Hozzászólás zárolva.