A siker nem örökölhető
Hallgattam az egyik kereskedelmi rádió reggeli adását, és pár mondat ütötte meg a fülemet. A sikerről, a gazdagságról volt benne szó. Nem hiszem, hogy csupán anyagilag lenne mérhető a siker, bár vitathatatlan, hogy fontos része. Majd a következőt mondta a műsorvezető: „ahhoz, hogy valaki milliomos legyen, két dolog kell, szerencse, és hogy jó helyre szülessen az ember. Tessék?!
Aki nem eleve gazdagnak születik, az tegyen is le arról, hogy valamit megteremtsen? Ez a szemlélet engem mérhetetlenül felháborít, egyrészt, mert a valóságtartalma igen csekély, hiszen minden országban megfigyelhető, hogy akik gazdagságot halmoztak fel, azoknak túlnyomó többsége ezt egy generáción belül tette, tehát nem örökölte, hanem megteremtette.
Másrészt, egy olyan ember, akinek egy adott területen nincs semmilyen tapasztalata, honnan meríti a bátorságot, hogy ezt nyilvánosság előtt kijelentse, kvázi népokítóként?! Miért akarja elvenni az emberektől azt az álmot, hogy kezdjenek valamit az életükkel, hogy célokat tűzzenek ki és küzdjenek is érte?
Mert hiszen ha a meggazdagodás útja a szerencsén és a jó helyre születésen múlik, akkor arra nincsen semmi befolyásunk.
Akkor nem is érdemes érte tenni. Hozzáteszem, ahhoz, hogy valaki boldogan élje le az életét, nem kell milliomosnak lenni, mindenkinek van egy anyagi szint, amikor, már elégedettnek mondhatja magát. És ez persze folyamatosan növekedhet is.
Ami nagyon fontos, hinnünk kell, hogy ez nagyrészt rajtunk múlik. Persze vannak bizonyos körülmények, amik ezt befolyásolják, és ha valaki jól értelmezi a szerencse fogalmát, akkor még azt is elfogadom. Én egy nagyon jó definíciónak tartom a következőt: a szerencse egy sarok, ahol a lehetőség találkozik a felkészültséggel.
Egyértelmű, hogy amikor egy jó lehetőség elénk vetődik, akkor kell még hozzá egy ember, aki ezt meglátja és lát benne fantáziát, majd cselekszik. Az összes találmány, üzleti siker innen indul ki. Nagyon sok csírájában elhalt ötlet óriási siker lehetne, ha valaki élne a lehetőséggel. Persze, ha él is vele, akkor a siker csúcspontján ő is meg fogja kapni, hogy szerencséje volt. Pedig csak kockáztatott, küzdött és sikert aratott.
Olyan jó lenne, ha mindenki megtalálná azt a tálentumot, belső erőt, amivel megajándékozta a sors, vagy a teremtő, ahogy tetszik és azzal kezdene valami nagy dolgot. És szebbé tenné az életét, a környezetét, így a világot is, mert hiszem azt, hogy nem véletlenül születtünk erre a bolygóra. Sok tennivalónk van és sok siker is várhat ránk. Csak ki kell aknázni!
Hozzászólás zárolva.