A sikerorientált és a kudarckerülő személyiség

Emberünk így nemcsak azt tanította-tanítja magának, hogy ő mindig sikeres, hanem azt is megtapasztalja, hogy a többiek ezért egy kicsit irigylik is, nemcsak elismerik. Ez azért említendő, hogy érthető legyen: a so-személyiség önértékelésének feltétele, hogy érzékelhesse a többiek irigységgel vegyes csodálatát. A show tehát egy kicsit nekik is és ezért szól.

            2. A kudarckerülő (a továbbiakban: kk) beállítottságú személyiség is egy spirál mentén tevékenykedik, de az úgy hat, mint a gödörbe esett kutya kaparása: minél jobban kapar, annál mélyebb lesz a gödör. A múltra gondol feladat-helyzetben és- vagy kritikus szituációban a kk-személyiség is, de ő azért, hogy nehogy megint ugyanúgy befürödjön, illetve, hogy úgy ne járjon, mint a szomszéd a múltkor…

Az ezoterikus pszichológus nem tudja megállni, hogy ne szóljon arról, amit egyébként agykontroll tanfolyamokon is tanult.

Arról jelesül, hogy az önteljesítő profécia negatív programozás esetén is hat. A „Csak nem leszek náthás?”, illetve a „Csak nehogy elkapjam ezt a náthát” (a „Biztos, hogy elkapom”-ról nem is beszélve) a tudattalan számára azt jelenti, hogy a gazda feladta. S ha a gazda feladta, akkor feladja a test is, és jönnek a Jung által különös véletlennek, szinkronicitásnak elnevezett jelenségek – vagyis „feladja” a környezet is,  pontosabban: megteremti azokat a feltételeket, amelyek szükségesek a tagadott, de várt esemény bekövetkezéséhez.

A kudarckerülő tehát azért veszít rengeteg időt, energiát és persze pénzt is, mert –  mondjuk ki – ambivalens a helyzettel kapcsolatban: görcsösen, nemegyszer bármi áron el akarja kerülni a kudarcot. A  tudatos szinten csak arra koncentrál,  azért hoz áldozatot: mond le elérhető célokról, elégszik meg langyos sörrel és hideg levessel, hogy elkerülje a nagyobb rosszat. Ám a tudattalanban elfogadja, „bevállalja” a sikertelenséget: a kudarcot – a viselkedése ettől ambivalens.