A sokizületi gyulladásról – őszintén
Az RA az ízületi megbetegedések egyik legsúlyosabb formáját jelentő kór, ráadásul már-már népbetegség: világszerte több millióan, hazánkban – becslések alapján – mintegy 80-90 ezren szenvednek tőle. Alapvetően nem csak az időseknél fordul elő; sokkal inkább az aktív, munkaképes korú nőket támadja.
A reumatoid artritisz autoimmun betegség, amikor a szervezet védekező-mechanizmusa az, ami ismeretlen okokból maga ellen fordul. Nem csak fájdalommal jár együtt, hanem végtag-deformációkhoz is vezet.
Bár a betegség lefolyása egyénenként igen eltérő ütemben, intenzitással zajlik, végül gyakran terjedhet át az ízületekről a tüdőre, szívre, egyéb belső szervekre, súlyos szövődményeket okozva ezáltal. Bár a reumatoid artritisz közvetlenül nem jelent életveszélyt a betegre nézve, a különböző szövődmények és járulékos megbetegedések miatt az ebben a kórban szenvedők várható élettartama mintegy 10 évvel rövidebb a nem beteg embertársaikhoz viszonyítva.
A betegség akár rögtön erőteljes tünetekkel is kezdődhet. Gyakran úgy találkozik vele a beteg először, hogy este békésen lefekszik, majd arra ébred, hogy nem tudja kinyitni az ökölbe zárt kezét, illetve megdagadt lába nem fér a cipőjébe. A betegség kezdetén erős duzzadással és fájdalommal járó szimmetrikus gyulladás alakul ki, majd a változó ütemű folyamat végére leépülnek az ízületek alkotórészei: a porc, a csont és az ínszalagok, a gyulladás bizonyos tünetei pedig az egész szervezetre kiterjedhetnek. Az alábbiak közül 4 tünet egyidejű jelenléte a betegség fennállását valószínűsíti:
– az ujjak ízületeinek reggeli merevsége
– ugyanazon ízületek szimmetrikus duzzanata a test mindkét oldalán
– fájdalom mozgatáskor és nyomásra
– reumás csomók a bőr alatt, az alkaron és a lábszáron
– egyre korlátozottabb mozgás
– tipikus radiológiai elváltozások
– reumafaktor jelenléte a vérben
Sokan nem tudják, mihez kezdjenek megváltozott képességeikkel, hogyan javíthatnának állapotukon. Ez az emberi kapcsolatok megromlásához, súlyos önértékelési problémákhoz is vezethet. Ráadásul a társadalom sem túl jól informált a betegség tekintetében, és az emberek bizony nem mindig megértőek a megváltozott képességű embertársaikkal. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos az átgondolt, összehangolt betegellátás és -gondozás mellett az elsősorban életvezetési tanácsadással foglalkozó hálózatok létrejötte és működése. A különféle betegszervezeteknél és artritisz klubokban a betegek nemcsak sokat tanulhatnak betegségükről és az azzal való együttélésről, de erőt is meríthetnek sorstársaik sikerélményeiből.
Hozzászólás zárolva.