A stabil és a kiegyensúlyozatlan személyiség
Mottó: Senki nem gyömöszölhető be egyetlen tipológiai dobozba, de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki.
H. J. Eysenck angol pszichológus – a 20. század iskola-teremtő tipológusa – alkotta meg a stabil és a kiegyensúlyozatlan (a továbbiakban. St és Ke) személyiség-típust. (Az olvasó – a fordítói szabadság következtében – a St helyett a szilárd vagy a kiegyensúlyozott, a Ke helyett pedig a bizonytalan vagy a neurotikus jelzővel is találkozhat.)
Eysenckre általában jellemző, hogy személyiség-elképzelése nem kategorikus, hanem inkább dimenzionális jellegű. Elképzelése szerint az St-Ke tengely két végpontja között bárhol elhelyezkedhet a személy; sokan a tengely közepe táján találhatók – de mindenkiről eldönthető, hogy inkább St-, vagy inkább Ke-típusú. Azt is hangsúlyozza Eysenck, hogy e típus részben veleszületett idegrendszeri sajátosság miatt tartozik ide, részben viszont – igaz, az előbbi sajátosság talaján kialakult – tanult viselkedésről van szó.
A veleszületett sajátosságok befolyásolják a vegetatív és a központi idegrendszer működését is. Így a St-személyiségnél erősek a gátlási (csillapító) folyamatok, melynek következtében a személy egyfajta „eltompultsággal” reagál stressz- és/vagy feladat-helyzetben. A Ke-típus vegetatív idegrendszere labilis, központi idegrendszerében pedig fokozott szerepet kapnak a serkentő (izgalmi) folyamatok.
Nézzük mindezt a viselkedés szintjén, ami látványosabban mutatja az eltéréseket!
1. A St-személyiségnek „fát lehet vágni a hátán”: egyáltalán nem érzékeny, sőt: gyakran, mintha „érzéketlen” lenne (Vannak neked egyáltalán érzéseid?!) – el tudja engedni magát bárhol és bármikor (lefekszik vagy csak leül, és már alszik is) – megfontoltan és szinte mindig higgadtan válaszol a legkülönbözőbb élményekre (nem lehet kihozni egykönnyen a sodrából) – békés – türelmes – kiegyensúlyozott – egyenletes teljesítményre és viselkedésre képes különösebb erőfeszítés nélkül (ez jön belőle „gyárilag”) – olyan nyugodt, hogy az már önmagában megnyugtat egyeseket, míg a kettesek egyszerűen megőrülnek ettől az emberfeletti nyugalomtól (és minimum flegmának, fapofának tartják emberünket).
Hozzászólás zárolva.