A stabil és a kiegyensúlyozatlan személyiség
Mottó: Senki nem gyömöszölhető be egyetlen tipológiai dobozba, de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki.
Munka szakpszichológusként jegyzem meg, hogy bizonyos munkakörök betöltéséhez kifejezetten „fejvadásszuk” az ilyen embereket, akik között nők is vannak szép számmal. Szükség is van ilyen személyiségre például a konduktorok vagy a hiperaktív, „indigó”-gyerekek nevelői között. Kritikus, monotóniával és/vagy nagy terheléssel járó helyeken ideális vezetők, akik soha nem „Előre!” utasítják beosztottjaikat, hanem „Gyertek” bíztatással hívják őket, ami ilyenkor talán még szerencsésebb, mint az „Utánam!”.
2.A Ke-tipusú személyre is vadászunk néha – húzom ki a méregfogat a most következő felsorolást egyre idegesebben olvasó ember remegő szájából; de haladjunk csak szép sorjában: legalább mi legyünk nyugodtak, mert a bemutatandó személyünk bizony nem az.
Ne szépítsük a dolgokat: róla mondják, hogy tiszta egy idegroncs: feszült – szorongó (ám szorongása egy bizonyos szint elérése után olyan durva agresszióba csaphat át, hogy mindenki ássa el magát: ő az az autós, aki reszketve kapkodja egy kereszteződésnél jobbra-balra a fejét, majd dudál egyet, becsukja a szemét – és padló-gáz!) – aggodalmaskodó és panaszkodó (bármiért és bárkire, de szinte folyamatosan) – labilis – főleg az érzelmi ingerküszöbe alacsony – testi, lelki szempontból egyaránt hiper-érzékeny (néha élettani szükségleteit is nehezen tudja kordában tartani) – ahogy a típus nevében is szerepel: kiegyensúlyozatlan (instabil)…
És ilyenekre vadásznak munkapszichológusok? Gyermek- és klinikai pszichológusok is – teszem hozzá azonnal. Mert van szép számmal olyan helyzet, eset, amikor egyértelműen az ő fokozott érzékenységükre van szükség, mert ez könnyíti meg az empátiát, aminek hála a szó szoros értelmében képesek nemcsak beleérezni, de beleélni magukat a másik helyébe, bajába, fájdalmába. S milyen sokszor éppen erre van szüksége a családnak, a kórterem „ketteskéjének”, vagy a főként fapofa férfiakból álló brigádnak – hogy legyen valaki, aki a saját fejfájásaként, saját dübörgő-doboló szíve kalapálásaként képes megélni a másik baját…
Hozzászólás zárolva.