MINDEN CSAK KÉMIA?
A szakítás is beindítja a szervezet hormontermelését
Lassan kiderül, hogy minden csak kémia. Az is, ha összekerülünk valakivel, vonzódást érzünk a másik iránt, de az is jórészt a hormonok játéka, amikor csalódást és frusztrációt érzünk amiatt, hogy a szeretett fél esetleg kiszeretett belőlünk. Egy angliai tudós csoport most utánajárt a kérdésnek.
Sokan vannak olyanok, akik egy-egy szakítás, szétválás után még egyszer-kétszer felmelegítik a régi kapcsolatot, megpróbálkoznak többször is újrakezdeni azt, amit egyszer már befejeztek. A főiskolai hallgatók majd’ harmadánál fordul ez elő, míg a párok fele a felbomlás után is folytatja a szexuális kapcsolatot.
Az együtt élő párok több mint egyharmada és a házaspárok egyötöde is megtapasztalta már kapcsolata alatt a szétválás és újbóli összekerülés sajátos drámáját. Számtalan émelygős sanzon, film, de komolyabb regény is választotta már témájául a szakítás utáni újra összekerülést; lehet, hogy mindez igencsak mélyen gyökerezik az emberi pszichében.
De miért is vagyunk hajlamosak és készek arra, hogy egy sikertelen kapcsolatot újrakezdjünk, néha több alkalommal is? – erre keresi a választ a BBC, kutatási eredményekre támaszkodó írása.
Amikor először megtörténik a szétválás, egyes emberek hajlamosak átmenni egy olyan időszakon, amit Helen Fisher, a Kinsey Intézet neurológusa „tiltakozási” szakasznak nevezett el: az elutasított fél egyszeriben megszállottja lesz annak, hogy visszaszerezze a másikat, azt, aki elutasította őt.
Fisher kis tudós csapatával 15 olyan embert kezdett el vizsgálni MRI-vel, akiket a közelmúltban szeretett társuk elhagyott. Amikor a vizsgálatba bevont személyeket arra kérték, hogy vessenek egy pillantást egykori szerelmük fotójára, arra, aki elhagyta őket, azt tapasztalták, hogy az agynak azok a területei mutattak kifejezett aktivitást, mely a nyereség-veszteség kettősségének, valamint a vágy, a ragaszkodás érzelmi szabályozásáért felelősek.
‘Miután valakit elhagytak, az elutasított félben nem csökken a szeretet érzése, sőt, még inkább kötődhet ahhoz, aki őt elutasította” – mondja Helen Fisher, hozzátéve, hogy a függőséggel kapcsolatos fő agyi régió válik ilyenkor kifejezetten aktívvá.
A vizsgálatba bevont frissiben elutasított alanyban erősen megnövekedett dopaminszintet mértek. A dopamin az idegrendszerben neuroendokrin-transzmitteri és neurotranszmitteri szerepet tölt be, aktiválva a dopamin-receptorokat. Az agyban neurohormonként és idegsejtek közötti ingerületátvivő vegyületként, neurotranszmitterként van jelen.
Hozzászólás zárolva.