A szerethető pápa
A legtöbb főpap olyan, mint Isten képviselője az emberek előtt-most volt egy, aki ennek nem az ellenkezője, de legalább a fordítottja is volt. Minket képviselt a Mindenhatónál, s hangsúlyozottan nemcsak a saját híveit, hanem az egész emberiséget. Sőt: bámulatosan könnyed hitelességgel megjelenítette magát az emberséget, legalábbis a lényegét: a méltóságot.
Nem csak az ablakból prédikált, hanem bátran és tudatosan ment az emberek közé, és vonult be többek között úgy a történelembe, és a rekordok könyvébe, mint a legtöbbet utazó Pápa, hiszen több mint száz pápai látogatást tett Olaszországon kívül és több mint 130-at Olaszországon belül. Eddigi 27 éves pápasága alatt több mint ezer találkozót és audenciát tartott politikusokkal, kormány- és államfőkkel. II. János Pál volt az első pápa, aki meglátogatott egy zsinagógát, és szintén elsőként látogatást tett az auschwitzi holokauszt emlékműnél. Legtöbb alkalommal Lengyelországot, Franciaországot és az Egyesült Államokat, Mexikót és Spanyolországot kereste fel, nem látogatott el viszont Kínába, Kelet-Timor kivételével Indonéziába, illetve Oroszországba.
II. János Pál a rendszerváltozás után két alkalommal, 1991 augusztusában, és 1996. szeptemberében tett apostoli látogatást Magyarországon. II. János Pál a rendszerváltás után három magyart avatott boldoggá, Apor Vilmos és Romzsa Teodor mártírpüspökök után legutóbb 2003. márciusában Batthyány-Strattmann Lászlót.
Miközben világszerte elismerést váltott ki külföldi misszióival, meglehetősen konzervatív nézeteket vallott, aminek a szentszéken belül és kívül is akadtak ellenzői. 1995-ben adta ki az Élet evangéliuma kezdetű enciklikáját, amiben kategorikusan elutasította az abortusz, a melegházasság a válás és az eutanázia intézményét, aminek következménye elemzők szerint a katolikus hívők eltántorítása lett.
Liberális és szociálisan érzékeny nézeteket vallott ugyanakkor a halálbüntetésről, illetve a fejlődő országok adósságállományának elengedésének kérdésében.
Mint azt fentebb említettem, János Pál kinyitotta az egyház kapuját, és tudta, hogy globalizált hitvilágpiac van, és a sok konkurens között az övének is csökken a versenyképessége. Nem szégyelt show-man-nek állni a világtévében. Ettől azonban csak szupersztár lett volna, egy a sok közül.
Az lett, de akkor elkezdte csinálni azt, ami tényleg forradalom. Rendben, a legtöbb ember semmit sem, vagy csak nagyon keveset tud lendíteni a világ szekerén. Rendben, nagyon-nagyon sokan a saját kátyújukból sem képesek kiemelkedni. De arra mindenki képes, hogy magával vagy társaival olykor átbeszélje: vajon nem jobb-e úgy leélni azt, amennyi éppen jut, a kölcsönös szeretet, tisztelet, megbecsülés és szolidaritás józan mértékében?
Hozzászólás zárolva.