A szerethető pápa
A legtöbb főpap olyan, mint Isten képviselője az emberek előtt-most volt egy, aki ennek nem az ellenkezője, de legalább a fordítottja is volt. Minket képviselt a Mindenhatónál, s hangsúlyozottan nemcsak a saját híveit, hanem az egész emberiséget. Sőt: bámulatosan könnyed hitelességgel megjelenítette magát az emberséget, legalábbis a lényegét: a méltóságot.
Párbeszélni akart, tucatra tanulta a nyelveket, gyakorolta a meghallgatást. S tiszte szerint egy pillanatra sem tévesztette szem elől, hogy fő dolga a római katolikus egyház és vallás pozíciójának világméretű erősítése. Nem is vette rossz néven, ha politikai és vallási ellenfelei támadták. Maga is tudott, akart is az ellenfele- ellenfele lenni. A harcokat föladni méltatlan volna egymilliárd ember főpásztorához,
Karol Wojtyla, II. János Pál pápa az emberi méltóság harcos papja volt. Kortársai szemében az egyik legnagyobb személy és jel, minta, kép.
Egyik utódja majd minden bizonnyal szentté avatja, világi és egyházi teljesítményét az utókor ítéli meg.
Egyben mindörökké megváltoztatta a pápaságot: minden következő főpásztorának szentírás, hogy a nyáj nem alárendeltekből, hanem emberekből áll.
Adassék hogy minden utóda legalább megközelítse őt, ebben a méltóságban is.
Betegeskedő utolsó évtized
II. János Pálról – aki túlélt egy, 1981. május 13-án ellene elkövetett merényletet is – egy 1991-es sebészeti beavatkozás során derült ki, hogy Parkinson-kórban szenved. A kilencvenes évek második felétől gyakran küszködött egészségügyi problémákkal, 1994-ben combcsontját törte e, 1996-ban a vakbelét kellett eltávolítani.
2004 márciusában vette át a harmadik leghosszabb ideje regnáló pápa címét az akkor már nyolcvannégy éves egyházfő nyilvánvaló testi gyengesége ellenére, utasította vissza esetleges lemondásáról szóló híreszteléseket, és Vatikán orvosait arra kérte, amíg lehet, tartsák őt életben.
Ez múlt hét szombatig sikerült.
És a végére egy kis személyes élmény, vagy gondolat: számra négy megható pillanat marad meg II. János Pálból.
Az első, amikor az ellene merényletet elkövető oroszok által felbérelt fejvadászhoz ellátogatott a börtönbe, és megbocsátott neki.
A második, amikor a Vatikánba fogadott több bréktáncos fiatalt, akik előtte mutatták be tudományukat.
A harmadik, amikor, miután ki akart engedni az ablakon két fehér galambot, azok kétszer is visszaszálltak a dolgozószobájába, és nevetve csak legyintett egyet, miközben segítő a háttérben kergették a galambokat.
Hozzászólás zárolva.