A szingli lét drámája

 A történelem nagy sorsfordító korszakai értékváltásokkal zajlanak, mely értékváltozások az egyén szintjén drámai elemeket hordozók. Szofoklész több drámájában az anyajogú társadalmi rend apajogú társadalmi rendbe történő átfordulását írja meg, az egyéni tragédiákon keresztül. A főhős általában értékrendjében, és így cselekvésében is a régi értékrend szabályait érvényesíti, és a változás szükségességét, annak szabályait és diadalát az ereniszek kara énekli – sajnálkozva ugyan a főhősök tragikuma felett.

Napjainkban ugyancsak egy dráma kezdete zajlik. Felbomlóban az „apajogú” társadalmi rend, a férfiak kedvében járó, a férfiakkal együttműködő nő, mint érték. Egyre nagyobb teret igényelnek a nők, és ebben az igényátrendeződésben egyre jobban előtérbe kerül a teljes értékű nő, a gyermeket egyedül vállaló anya képe. A változás azonban az egyéni sorsok szintjén sikertelenség, kudarc. Egyéni sorsdráma: a családra vágyó, de párját nem találó, vagy csak önértékelést romboló kompromisszumok árán „bevállaló” életvitel.

Már régen ismert az agglegény életforma, de napjainkban egy új, elsősorban nőkre érvényes fogalom jelent meg a „szingli” lét és életforma. Ez jelentésárnyalatában csak annyit jelent, hogy éppen egyedül, keresőben, de…!

A drámai kezdet: a „szerelemvallás”

A szerelem dialektikájára hiába figyelmezteti a „pályakezdőt” a bölcselet: „A szerelem örök”, mert bennünk él az olthatatlan vágy és képesség a szerelem átélésére. „A szerelem véges, és az a jó, ha átfordul a szeretetbe, mert az elszakíthatatlan”. Lehetséges egy embert szeretni, de lehetetlen egy ugyanazon emberbe az élet végéig szerelmesnek lenni, ráadásul két ugyanazon ember egymásba. A szerelem hullámzó érzés, nem hagyja magát „megerőszakolni”, „állandósítani”.

Napjainkban egyre több, úgymond szexuális problémával küszködő fiatallal találkozom. A meglepő számomra, hogy egyöntetűen vallják, hogy amíg szerelmes, addig nincs semmi probléma, viszont, ha elmúlt a szerelem, semmilyen szexuális késztetést, ingert nem éreznek. A nő fájdalmat, tünetet, míg a férfiak közül csak néhányan erekciós problémát „produkálnak”, miközben együtt maradnak, mert úgymond szeretik egymást „mint a testvérek”, „jó együtt élni”. Egyértelmű, és elsősorban a nők számára, hogy a szerelem és a szexualitás azonos, együttjáró, együvé tartozó érzések.