A szingli lét drámája: A kiégettség IV. rész
Ahogy haladunk egyre beljebb a szingli női lét és életforma világában, egyre inkább körvonalazódik, hogy nem azonos az agglegény élettel. Ugyanis az agglegény életre inkább az a jellemző, hogy nem tud, vagy nem akar kapcsolódni, kötődni.
Az is sajnálatos, hogy a burn-out szindrómát „elkapók”, az abban szenvedők ritkán mernek meghasonlott érzésükről beszélni, segítségért folyamodni, mert úgy érzik, „rossz” emberré váltak. Morálisan önmagukat ítélik el, többnyire. Feszültek, boldogtalanok, elengedni nem vagy alig tudnak, és relaxlódás igényük előbb-utóbb különböző relaxálódást elősegítő drogokhoz, alkoholhoz fordul.
A női életérzés kiégettség szindrómája
Ha a fenti lelkiállapotot, az ahhoz vezető érzelmi folyamatot megértjük, láthatjuk, hogy a női életkarrieren belül a férfi-nő kapcsolatban is megjelenhet a nőben a kiégettség érzése. Meghasonulhat saját női életével, életérzésével, mert előbb-utóbb úgy érzi, hogy a „befektetés-nyereség” egyenleg aránytalanul eltolódott az ő kárára. Tele van hiányérzettel.
Ez a nőiséget, a nő élet-tervet érintő kiégettség érzés leginkább azoknál a nőknél tapintható ki, akik vagy házasságban élnek, vagy házasságban élő férfit választottak.
Mindkét csoportra az a jellemző, hogy elsősorban saját szándékukat, igényeiket öntik cselekvésbe, és saját betett energiájukra várják az igényeik szerinti spontán választ a férfi részéről. Amit nem, vagy alig kapnak meg. A férfi az élet természetes velejárójának tartja, „haszonélvezője” csupán a nő gyöngéd, szerető kedvének. Ez a típusú kapcsolat elsősorban szexuális szinten kitűnően működik, elég sokáig, mindaddig, amíg a nőben az érzelmi meghasonlottság, a megbecsülés érzésének a hiánya visszahúzódóvá, majd tagadóvá nem teszi, azaz a szexuális élet megvonásával bünteti nemcsak partnerét, hanem önmagát is.
Ezzel folyamatosan a nő önmagát egyre „rondábbnak”, „visszataszítóbbnak” látja. Nem érzékeli saját nőise vonzerejét, a kapcsolatot alakító képességét. Tehetetlenül vergődve hol önmagát, hol a férfiakat, a férfi nemet pocskondiázza.
Az addig kedves vonzó női lélek helyét az ön- és férfigyűlölő menekülés érzés váltja fel. Nem egy nőt hallottam fogadkozni úgy, hogy „az életben még egyszer férfi hozzám nem ér…”. És elkezdődik a kényszerű szingli létforma a férfi-nő kapcsolat túlzottan alá- és felértékelése. Valójában a megzavart „belső iránytű” miatt nem tudja a realitásban sem önmagát, sem a másik nemet, sem a férfi-nő kapcsolatot elhelyezni. Ahhoz önmagát alkalmazkodva ugyan, de az irányító szerepben elrendezni.
Hozzászólás zárolva.