A szingli lét drámája: Az elkeseredés és érdesség -III. rész

Napjainkban – és erre utal a szingli létforma is – egyre jobban a női élet amúgyis szakaszos fejlődésvonala egyre inkább „önálló” darabokra hullik. Önmegvalósítás alatt elsősorban szakmát, hivatást és az abban befutott karriert értjük, azaz hiányzik belőle a nőiség, a női élet kibontakoztatásának „művészete”. A házasság, az egész életre tervezett partnerkapcsolat kikerült az önmegvalósítás tárgyköréből és a „próba-szerencse”, a „vak véletlen” vagy más szóval a „lehetetlenség” birodalmába került, pláne néhány próbálkozás csalódása után.

A nők egy része erre úgy reagál, mintha maga is férfivá vált volna, „vadászik a pasikra”, nyíltan vállalva, hogy a szexről azért nem kell, és nem is akar lemondani.

A férfiak reakciói

A nők aktivizálódása a férfi-nő kapcsolat kialakításában, a nyílt szexulitás igény vállalása és képviselete sok férfit megriaszt. Arról panaszkodnak, hogy félnek, nincs eszközük a nők erőszakossága, rámenőssége ellen. Úgy érzik, erőtlen próbálkozásaikat lesöprik, így el sem jutnak odáig, hogy megmutathassák saját értékeiket. Volt olyan férfi paciensem is, aki, miután tartós partnerkapcsolatra vágyott, állta a sarat. Igyekezett magát elfogadtatni, és teljesen megdöbbent, amikor barátnője avval „rúgta ki”, hogy nem elég férfias, azaz nem elég erőszakos, követelőző. Pontosabban nem akar a nőből „rabszolgát” csinálni.

Más férfiak viszont nagy örömmel nyugtázzák a „vadászó” nők birodalmát. Céltudatosan rövidebb, vagy hosszabb időre „csípnek” fel partnert, minden elköteleződés gondolata nélkül. Mondhatjuk „élősködnek” a szituációban. Sok esetben még az esti italát is a nővel fizetteti ki, vagy a ki-ki alap híve – mondván, egyenjogúak vagyunk.

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy ez a típusú női viselkedés – bár a megjelenő korszellem miatt számolnunk kell vele – hosszútávon nemigen tesz jót sem azoknak, akik ebbe a „karrierbe” kényszerültek, sem általában a női nem megítélésének, sem a férfiak elköteleződésének.