A szingli lét drámája

Elképzelésük sincs, sőt tagadják azt a lehetőséget, hogy a szeretetteli kapcsolatban, az erotikusság fenntartásával a szexualitás természetes, sőt a szerelem hevületét fel-felszítja.

Magamban ezt a problémát szerelemvallásnak kereszteltem el, mert …

A „szerelemvallás” problémái

A gyermekkorban (mint már előzőekben írtuk) együtt, egy ötvözetben van a szeretés-függés, a jó vele-összetartozás és az erotikus-kielégülést kereső vágyak együttese. A nevelés ezt az összetartozó komplexumot szétválasztja. A szülő adja és igényt tart gyermeke szeretetére, az összetartozásra, de elhárítja, elutasítja az erotikus impulzusokat, önmaga és gyermeke vonatkozásában egyaránt. Igeneli a szexmentes szeretetet, és a szexualitást a szerelemmel azonosítja. (Ezt nevezi a pszichológia incest tabunak.)

A fiatal felnőttkor egyik nagy kihívása, hogy az eredetileg egységet képező vágyak együttesét a saját életében vissza-és helyreállítsa. Ezt a folyamatot nevezzük párválasztásnak. Ebben az összeillesztési belső munkafolyamatban van a fiatal „segítségére” a szerelem érzése, mely érzés önmagában megjeleníti – a másik fél idealizálása révén – a kezdeti, komplex egységérzést, általában ideiglenesen, mert az idealizálás végsőkig nem tartható. „Lehull a lepel”, azaz meglátjuk a másik fél igazi arcát – vagy ő a miénket. Csalódás a dolog vége, akár a házasságkötés előtt, akár utána.

Viszont egy szent igaz, a szerelem mámora feledhetetlen élmény. Talán csecsemő és kisgyermekkorunkban szüleinket láttuk olyan, mindent feledtetőnek, gyönyörűnek és megoltalmazónak, kielégülést nyújtónak, mint szerelmes kedvesünket. Sőt, mi több, szüleink kisgyermekkorunkban örültek olyannyira nekünk, és láttak bennünket oly gyönyörűnek és boldogítónak, mint mi magunkat szerelmesünk szemében.

A szerelem a legszebb tükör, mellyel láttatunk másokat és látjuk önmagunkat.

A baj evvel egyetlenegy: nem a valós, hanem csak a vágyott képet tükrözi. A délibábhoz hasonlóan szertefoszlik, holott ez is, mint a délibáb valós elemeket olvaszt egy illuzórikus képbe.

Holott az élet során a realitások figyelembevételével kell képpé és élménnyé formálni mi magunkat a másik segítségével a kölcsönös együttműködés jegyében. Ez a kép bár folyamatosan változik, mégis két embernek: egy férfinak és egy nőnek, szándékos, türelmes munkával kell(ene) formálnia. Ennek az alakításnak az alapja a másik fél és önmagunk reális látása és elfogadása, az együvé tartozás élményei mellett (közös relaxálódás, valamint a célok közös munkával való elérése, egymás céljainak támogatása), az erotikus atmoszféra és a szexuális örömök fenntartása.