A Szkizofréniáról
A szkizofrénia a népesség kb. egy százalékát érintő, általában a 15-30. életévben kezdődő idegrendszeri megbetegedés. A betegség kiváltó oka biztosan nem ismert: öröklődés, idegfejlődési zavarok és környezeti tényezők mind szerepet játszhatnak kialakulásában.
A SZKIZOFRÉNIA
A szkizofrénia a gondolkodás, az észlelés és az érzelmi reakciók jellegzetes megváltozásával jár, így az egész személyiség megváltozását okozva általában súlyos kihatással jár a beteg mindennapos funkcionalitására, alkalmazkodóképességére, társas kapcsolataira.
A SZKIZOFRÉNIA KEZELÉSE
A szkizofrénia kezelése komplex, gyógyszeres és pszicho-szocioterápiák ötvözését igényli. Mindkét területen az elmúlt évtizedekben olyan fejlődés zajlott, amely lényegesen javította a rehabilitáció esélyeit.
A gyógyszeres kezelésben az újabb, un. atípusos antipszichotikumok a korábbi gyógyszerekhez képest szélesebb spektrumban hatékonyak és kevesebb mellékhatással bírnak. Így a pozitív tünetek (pl. hallucinációk, téveseszmék) csökkentése mellett javítják a negatív és kognitív tüneteket is (érzelmi kiüresedés, depressziós tünetek, memória stb.). A szkizofrén betegeknél a folyamatos gyógyszerszedés javasolt.
A megfelelő antipszichotikum választásában számos tényezőt kell mérlegelnie a kezelőorvosnak. Egy adott betegnél a betegség lefolyása, fázisa, a tünetek súlyossága, a gyógyszerek szempontjából a hatékonyság, biztonságosság, tolerálhatóság és a gyógyszer ára mind megfontolást igényelnek.
A TERÁPIÁS EGYÜTTMŰKÖDÉS (COMPLIANCE) SZEREPE
Ki szedi végig az egész 1 hetes antibiotikum kúrát, amit háziorvosa javasol egy komolyabb meghűlés esetén? Ahogy jobban érezzük magunkat, hajlamosak vagyunk abbahagyni akár 2-3 nap múlva a gyógyszer szedését… A terápiával való hiányos, részleges együttműködés nagyon gyakori, szinte „természetes” jelenség!
A legtöbb – nem csak pszichiátriai – krónikus betegség sikeres kezelését jelentősen megnehezíti a folyamatos, hosszú időn át tartó gyógyszerszedés szükségessége. A szkizofrén kórképekben a kezelés eredménytelenségének és a visszaeséseknek egyik leggyakoribb oka a terápiás előírások nem megfelelő betartása, mely nemritkán a gyógyszer szedésének elutasítását, ill. abbahagyását (non-compliance) jelenti. Ennél jóval gyakrabban fordul elő, hogy a betegek elfogadják a diagnózisukat és a kezelés szükségességét, de a terápiás előírásokat csak részlegesen tartják be (részleges compliance). A terápiával részlegesen együttműködő betegek nem részesülnek a kezelés maximális előnyében, ezért a kezelésre nem vagy csak csökkent mértékben reagálóknak tűnhetnek.
Hozzászólás zárolva.