A Szkizofréniáról
A szkizofrénia a népesség kb. egy százalékát érintő, általában a 15-30. életévben kezdődő idegrendszeri megbetegedés. A betegség kiváltó oka biztosan nem ismert: öröklődés, idegfejlődési zavarok és környezeti tényezők mind szerepet játszhatnak kialakulásában.
Nemzetközi vizsgálatok kimutatták, hogy a szkizofrén betegek egyharmada már a 4-6 hetes kórházi kezelés után nem bizonyult együttműködőnek és elbocsátásuk után a kezelés későbbi időszakaiban a részlegesen együttműködők száma tovább nőtt. A szkizofrének akár 80 százalékánál a terápia egy adott pontján együttműködési problémák jelentkezhetnek.
Dr. Bitter István professzor a Magyar Pszichiátriai Társaság XII. Jubileumi Vándorgyűlésén beszámolt egy hazai – szkizofrén betegek, hozzátartozók, valamint a kezelőorvosok bevonásával – kérdőíves módszerrel végzett felmérés előzetes eredményeiről, melynek célja a szkizofrén betegek terápiás együttműködésének vizsgálata volt. Az orvosok szerint a betegek 47 százaléka az elmúlt hónapban egyes napokon elfelejtette bevenni előírás szerint a gyógyszereit, 57 százalékuk pedig a gyógyszer szedését betegsége kezelésének egy adott időpontjában saját döntése alapján abbahagyta. Kevesebb beteg ismerte el a terápia abbahagyását, mint azt az orvosok és hozzátartozók gondolták. Az orvosok szerint a betegek több mint fele nem érezte szükségét a folyamatos gyógyszerszedésnek, a betegek kevesebb, mint egyharmada nyilatkozott így. Az orvosok és a betegek kb. 50-a a mindennapi gyógyszerszedést zavarónak gondolta. A hozzátartozók több, mint kétharmada kényelmesebbnek találna egy olyan kezelést, amelyet csak néhány hetente kellene alkalmazni.
A beteg gyógyszerszedéssel kapcsolatos együttműködésének pontos mérése a klinikai gyakorlatban a jelenlegi módszerekkel nem megoldott, ugyanakkor a folyamatos antipszichotikus kezelés biztosítása a terápia eredményességéhez elengedhetetlen. Több vizsgálat tette egyértelművé, hogy az antipszichotikus kezelés elhagyásának időtartamával arányosan egyre növekszik a tünetek kiújulásának esélye, ennek következményeként pedig a visszaesések ill. a kórházi újrafelvételek rizikója. A gyógyszerszedés 30 napon túli elhagyása egy holland vizsgálatban kb. négyszeresére növelte a szkizofrén betegek körében egyébként is magas öngyilkossági rizikót. Minden egyes visszaesés tovább rontja a betegség prognózisát és ezzel egyidejűleg növekednek a család és a gondozó terhei, valamint növekszik az egészségügyi források igénybevétele és költsége is. Grogg és munkatársai kimutatták, hogy részleges terápiás együttműködés esetén 49 százalékal gyakoribbá váltak a kórházi újrafelvételek, mely 55 százalékkal magasabb fekvőbeteg ellátási költséget jelentett a terápiával megfelelően együttműködő betegekéhez viszonyítva.
Hozzászólás zárolva.