A túlszárnyalhatatlan
Bár egyetlenegyszer sem kapta meg az év atlétájának járó címet, Szergej Bubka neve mégis fogalom, Ő maga pedig egy köztünk élő legenda.
Nem ok nélkül kapta a rúdugrás cárja kitüntető címet, aki felnőtt világversenyen 1983-ban nyert először aranyérmet, utoljára pedig 1997-ben tudott diadalmaskodni, tehát másfél évtizedig uralta a számot, ami nem kell mondanom, egyedülálló a sportágban, de más sportágban is.
Ezen idő alatt 35 világcsúcsot állított fel, szabadban 17-et, fedett pályán egyel többet.
És mivel legnagyobb ellenfele csak önmaga volt, joggal merülhet fel a kérdés, hogy még mire lehetett volna képes, milyen magasságokat tudott volna még megdönteni, ha lett volna legalább egy olyan vetélytársa, aki képes lett volna felvenni vele a versenyt, a centikért folytatott harcban, ha lett volna valaki aki megszorongatja.
És sajnos mind a mai napig nem tudta megközelíteni, hiszen a 615 centiméteres legjobbja, tíz centivel jobb az örökranglista másodikjának Makszim Taraszov egyéni csúcsánál.
Sokan és sokat cikkeztek arról, hogy a kiváló üzleti érzékkel- mindig csak egy centiméterrel javított a világrekordon, és az igazsághoz tartozik, hogy Bubka valóban nem osztotta sohasem aprópénzért a kegyeit. Az is megesett hogy egy svédországi versenyen, amelyen nem tudott megegyezni a szervezőkkel a világcsúcs megfelelő honorálásáról, még azt is eljátszotta, hogy miután nagyobb megerőltetés nélkül átrepült a legújabb rekord felett, visszanyúlt a lécért, és azt magával rántotta a szivacsra…
Bubka sorrendben hat világbajnokságon diadalmaskodott, Szöulban olimpiai aranyat nyert, Stuttgartban az EB-dobogó legfelső fokára állhatott. Pályafutásának első felében könnyedén iskolázta le ellenfeleit, az igazi tiszteletet azonban azok után nyerte el, amikor a sérüléseivel küszködve, újra és újra visszatérve adott leckét a többieknek.
Szergej Bubka 1974-ben, 11 évesen egy barátja unszolására próbálkozott meg először a rúdugrással, Jó mókának tartotta az egészet, amivel ellehet ütni az időt. Egy évvel később már végigversenyezte az idényt, és 270 centiméterig jutott. Még nem töltötte be a 17-et, amikor átugrotta az öt métert, és ekkor mutatkozott be a nemzetközi színtérre Utrechtben, a junior Európa-bajnokságon azonban csak a hetedik helyet szerezte meg, de két évvel később, 1983-ban, az első világbajnokságán azonban ő jelentette a legnagyobb meglepetést.
Hozzászólás zárolva.