A velünk élő rasszizmus

1955. december 1-jén, csütörtökön, este 6 órakor, miután egész nap a Montgomery Fair áruházban dolgozott, Parks felszállt a Cleveland Avenue-i buszra Montgomery belvárosában. Fizetett, majd leült egy üres helyre a feketéknek fenntartott rész első sorában, a busz közepén, közvetlenül a fehéreknek fenntartott tíz hely mögött. Ahogy a busz haladt tovább, lassan megteltek a fehéreknek fenntartott helyek. A harmadik megállónál, az Empire színház előtt újabb fehérek szálltak fel. A sofőr körülnézett és látta, hogy a fehérek ülőhelyei megteltek, és két vagy három ember még áll, ezért Parks mögé tette az elválasztótáblát, és rászólt az ott ülő négy feketére, hogy álljanak fel és adják át a helyüket. A másik három fekete felállt. Parks beljebb ült, az ablak mellé; nem kelt fel, hogy az áthelyezett elválasztó mögé üljön. A sofőr ekkor hívta a rendőrséget.

Rosa Parks letartóztatására válaszként 1955 december 4-én meghirdették a montgomery-i buszbojkottot. Másnap éjjel egy 16-18 emberből álló csoport gyűlt össze a Mt. Zion templomnál, hogy megbeszélje a bojkott lebonyolítását. Úgy határoztak, hogy egy új szervezetre lesz szükség annak irányításához arra az esetre, ha az akció folytatódna. Ralph David Abernathy tiszteletes javasolta a „Montgomery Fejlődéséért Szövetség” (Montgomery Improvement Association, MIA) nevet. Vezetőjük az újonnan Montgomerybe költözött fiatal baptista lelkész, dr. Martin Luther King, Jr lett. A bojkott végül 381 napig tartott. Több tucat busz állt tétlenül hónapokon át, a busztársaság nagy pénzügyi veszteséget szenvedett, míg végül eltörölték a faji elkülönítésről szóló törvényt.

Rosa Parks 1996-ban Clinton elnök kitüntetésében részesült, 1999-ben kongresszusi aranyérmet vehetett át.