A virág kitágítja a világod!

Az utcákat járva, sokszor elnézem a kőrengeteget. Üresen, szomorúan néznek rám az ablakszemek, a csupasz erkélyek, teraszok. Üdítő kivételt jelent, ha egy-egy lakás ablakaiban, erkélykorlátjain virágot látok. Az ütött-kopott ház is megszépül tőle, az újépítésűek pedig, élettel telnek meg.

Vajon miért távolodtak így el a városlakók a természettől? Miért érik be esetleg csak annyival, hogy hétvégén elmennek kirándulni? S miért vannak olyan sokan, akik még ezt sem teszik meg?

Szinte hallom a válaszokat: Nincs nekem arra időm. Folyton rohanok, s a virágokkal csak munka van. Minek, úgyis elpusztul a kipufogók szennyeződésétől. Hétvégén a háztartással kell foglalkoznom, vagy munkát viszek haza.

S közben nem értik mitől depressziósak, vagy nem tudják, hogy mivel ellensúlyozzák a felgyülemlő stresszt. Pedig sokan közülük is biztosan rácsodálkoznak a virágokra, növényekre mások lakásának ablakában, erkélyén. Jólesik nekik a látvány, de odáig már nem jutnak el gondolataik, hogy ezt maguknak is megteremthetnék – minden napra, állandóan.

Mert igaz, hogy gondozni kell, ápolni, locsolni a virágokat. De ez nem csupán munka. Hanem miközben ezzel foglalatoskodunk, rendezhetjük gondolatainkat, megnyugodhat háborgó lelkünk, békesség és öröm szállhat meg minket. S ha sokan így gondolkodnak, sőt mindenki így gondolkodna, nem csupán az egész házat tehetné szebbé, hanem az utca levegőjét is.

A portól, szennyeződéstől is könnyű vizes permetezéssel – kis, kézi spriccelővel, amivel a vasalandó ruhát szokás bespriccelni – megszabadítani a növényeket. A városlakók egyre jobban szenvednek éppen a várostól, miközben elnyomják magukban az ősi ösztönt, megszakítják azt a szálat, mely az embert és a természetet ősidőktől összeköti.

Kezdjük el most. Örökzöldeket is lehet telepíteni az erkélyre, teraszra. Az ablakon belülre a párkányra is tehetünk virágokat. Legyen egy zöld sarok a lakásban, virág a vázában. Járjunk elől jó példával, s ösztönözzük szomszédainkat is.