A völgylakó

Pedig ez a sportág komoly fizikai erőfeszítéseket és szellemi erőnlétet követel meg művelőjétől. Túl azon, hogy biztosan meg kell ülnie lovát – az íj használatához mind a két kézre szükség van! -, „meg kell tanulnia előre, oldalra és hátrafelé lőni, vágtató ló hátáról célba venni 180 fokos szögben mindent, a célpont magasságától és mozgási irányától függetlenül”.

Amikor az első bemutatóról, majd a határon túli ismertségről kérdezem, a lovasíjászat megalapítója ennyit mond:

– Ezt nem eldöntöttem, nem céltudatosan alakítottam így. Tartottam itt egyszer egy bemutatót, aztán meghívtak a szomszéd faluba. Így kezdődött, hogy bejártam a világot.

Verseny pályán kívüli is

Mint mindent, ami sikeres, a Kassai-féle íjaknak és bemutatóknak is akadnak másolói, pedig – mert azért ez egy igazi vállalkozás – le van védve az íj, a lovasíjászat és a bemutató is.

– Akármit csinálsz, elkezdik másolni – mondja Kassai Lajos. – A konkurencia csak az egómat zavarná, ha lenne. De tudni kell, hogy ami rossz, az mindig belülről rossz. Ha a konkurencia jön föl, az az ő dolga. Ha én megyek lefelé, az az én dolgom. Az nem kívülről ered, hanem belőlem. De ha adott egy szituáció, az ember igyekszik jól csinálni. Általában nem épp a legjobb íjász az íjgyártó, de az én esetemben igen. Az a tudás, ami a mindennapokból fakad, megy az íjkészítésbe.

Az íjkészítéshez szükséges tudás megszerzése még több tudást eredményezett honfoglalás kori fegyverekről, nyergekről, lószerszámról, az akkori életmódról, a maga teljességében. Kassai Lajos 13 éve tart rendhagyó történelemórákat e tárgykörben; először egy kaposvári tanár kérésére, majd jött az egyik felkérés a másik után. Az ifjú hollandok is végigülik a történelemórát, amelyre hatalmas, a völgyben felállított jurtában kerül sor. Tolmács is akad Kassai Lajos egyik tanítványa személyében. A gyerekek érdeklődők, kérdés kérdést követ. A jurtából kilépve a völgy nyugalmas látványa fogad, lovak legelnek körös-körül.