A vörösiszapról 20 tény, amit mindenkinek fontos tudni !
A vörösiszap az alumínium előállítás során használt eljárás (timföld köztitermék gyártása) mellékterméke. Amikor a nyersanyagból, a bauxitból lúggal kivonják az alumíniumtartalmú anyagokat, az ekkor visszamaradó maradék a nátronlúg oldattal alkotja az úgynevezett vörösiszapot. A nevét az iszapszerű állagáról és a színéről kapta, amit a bauxitban jelenlevő vas-oxid okoz. A vas-oxidot számos célra, például vörös festékek színezőanyagaként használják.
17. Hogyan lehet helyreállítani a talaj élővilágát?
Erre vonatkozóan további vizsgálatokat kell végezni. A talaj sokszínű élővilága (baktériumok, gombák, állatok) biztosítja a talaj funkcióit, amelyek nélkül nem tudjuk a talajt élelmiszertermelésre használni. Az élővilág távolabbi területekről vissza tud települni, amint a talaj kémhatása és szerkezete normalizálódik (például talajcserével).
18. Milyen hatással van a vízi élővilágra a vörösiszap szennyezés?
A tározóból elfolyt vörösiszap tartalmú víz nagy nátronlúg tartalma miatt (pH 13 körüli) erősen maró hatású és szinte minden élőlény azonnali pusztulását okozta. Ezek között növényi és állati szervezetek egyaránt vannak, a gerinctelen szervezetektől a halakig. A Torna patak és folyómederben az alsóbb szakaszokon bekövetkező hígulás fokozatosan csökkenti ezt a hatást.
Ebben a vízfolyásban az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai – a szennyezéshez közeli szakaszon – 2009-ben 9 halfaj jelenlétét mutatták ki. A szennyezéshullám levonulása után a pH érték minden bizonnyal fokozatosan visszaáll a természetes 8,5 körüli értékre, és amennyiben utánpótlása megszűnik az élővilág lassan és fokozatosan regenerálódik a felsőbb szakaszról és a mellékvízfolyásokból kiindulva. Ezek az oldalágak menekülési vagy menedék területekként szolgálnak, ahol egyes fajok önfenntartó állományai átvészelhetik a katasztrófát. A mérgezés a közönséges és széles körben elterjedt fajok mellett a ritka és védett fajokat is érintett, így növelte a károsodás mértékét.
A mederben kiülepedett vörös színű anyag (a nátronlúg színtelen!) megjelenése természetidegen és a körülmények következtében riasztó hatású, de a vízi élővilágra nem jelent veszélyt, anyagai vízben nem oldódnak.
A fentiek értelmében a katasztrófának hosszan elhúzódó rejtett hatása várhatóan nem lesz a vízi élővilágra nézve. A vörös színű iszap-szennyezés anyagai nem fognak az élőlények testében felhalmozódni és amennyiben a jövőben ismét megjelennek a halak az érintett folyószakaszokon, azok emberi fogyasztásra már alkalmasak lesznek.
19. Mi történhetett a Torna-patak élővilágával és mi várható a jövőben?
A vízi élővilágra a kiömlő vörösiszap nátronlúg (nátrium-hidroxid) tartalma volt közvetlen, igen súlyosan károsító hatással. A beömlési ponttól lefelé az erősen lúgossá vált patak vizében bizonyosan minden élet elpusztult. Ebből a szempontból az életfeltételeket jól megvilágítja a víz kémhatásának kifejezésére használt pH érték. A katasztrófa színhelyén ez kb. 13-14 volt. ami legalább három nagyságrenddel meghaladja a tolerálható szintet (vagyis ezerszer lúgosabb volt a víz, mint amit a vízi szervezetek egyáltalán elviselnek). Ha a Marcal folyóba 10-es pH-jú víz érkezik, az még mindig igen veszélyes az élővilágra.
Hozzászólás zárolva.