Akinek kisugárzása van…

A kivételes adottság

A karizma görög szó, régebben vallási fogalomként azokat a nem mindennapi tulajdonságokat illette, amelyek Isten adományaként jelentkeztek bizonyos emberekben. Ők voltak a csodatevő vagy gyógyító hatalommal, a jövendölés képességével, a nyelvek tudásával rendelkező bölcsek.

Napjainkra módosult a karizma értelmezése. E rendkívüli képesség ma már a kimagasló személyiségek jelzőjévé alakult át, így használjuk és ismerjük a köztudatban. A karizmatikus ember magabiztossága abban rejlik, hogy könnyedén és nyíltan képes megosztani másokkal gondolatait. Mindig önmagát adja, mert nem fél a megítéléstől. Állandóan a jelenben él, nem rágódik a múlt történésein, és nem aggódik a jövő miatt. Ez az energiatöltet belső harmóniából, egyensúlyból és erőből táplálkozik. A karizmatikus egyéniségnek mindig pontosan meghatározott célja van, és egy adott területen belül ér el kimagasló eredményeket. A karizmatikus emberre a rendkívüli szerénység jellemző, mert tudja, hogy mindaz, aminek birtokában van, még mindig milyen kevés ahhoz, mint amit elérhet. Távol áll tőle a harácsolás, tudása, képességeinek áruba bocsátása. Karitatív tevékenységet végez, mely az idők folyamán önfeláldozássá alakul. Korunk kimagasló, karizmatikus személyisége volt Teréz anya, II. János Pál pápa, valamint a dalai láma.

Hogy legyünk sármosak?

Az első és legfontosabb feladat az önismeret, melyre nagyon sok időt és energiát kell fordítanunk.

Időnkénti befelé fordulásra van szükség ahhoz, hogy tisztában legyünk az érzéseinkkel, megismerjük az erősségeinket, és szembe merjünk nézni a gyengeségeinkkel.

Meg kell tanulnunk ezeket az erősségeket a megfelelő helyen és időben használni, a gyengeségeket pedig pozitívummá alakítani.

HOGYAN ERŐSÍTHETI KISUGÁRZÁSÁT?

Jógával: egyesíti a testet, lelket, szellemet.

Légzőgyakorlatokkal: a figyelem a benső felé irányul, ezáltal a sokat emlegetett belső szépség testileg is megmutatkozik. Az eredmény: remek tartás, egyenletes járás, belső harmónia, külső elégedettség.