Akkor kell megmondani az igazat, ha megfelelő a pillanat
Jónak lenni jó- ez is lehetne az egyik jelmondata a japánoknak- árulta el egyszer Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes egy emlékezetes előadásában, s neki – aki szerint van mit tanulnunk a szigetország lakóitól – nyugodt szívvel hihetünk, hiszen negyven évig élt és dolgozott Japánban.
"Szorgalmasak, udvariasak, előzékenyek, van bennük valami gyermekdedség, örülnek a kis dolgoknak is. Szeretik a szépet, rendkívül esztétikusak: ott minden szép, az emberek, a ruhájuk, a természet, a tenger, a fák, a virágok"- nyilatkozta egyszer róluk egy beszélgetésben (www.terebess.hu/keletkultinfo/menesi.html)
A japánok legfontosabb értéke a harmónia, s hogy ezt miként próbálják elérni ?
Nemeshegyi Péter szerint először is mindent szépen becsomagolnak, és igyekeznek kerülni a durvaságot. A szerzetes azt is leárulta, hogy ez nyelvstruktúrájukban is megjelenik, hiszen minidig a mondandó végén derül ki a beszélő tulajdonképpeni szándéka .
A japánok egyébként úgy tartják, akkor kell megmondani az igazat, ha megfelelő a pillanat, tehát mindig igyekeznek a másik szempontjait, nézeteit is figyelembe venni.
Egy japán ember nem terheli a másikat saját bajaival, ők kimondatlanul is követik Péter apostol tanácsát: "Minden gondodat vesd az Istenre!"
Viszont fontosnak tartják, a bocsánatkérést és adást. Az európai szemléletnek pedig már-már felfoghatatlan, ahogy mások érdemeit képesek kiemelni, kihangsúlyozni, míg sajátjukat lekicsinyítik.
Náluk a közösségnek legendásan fontos szerepe van, sokkal nagyobb,mint egy európai országban, ezért például az óvodákban kevés játékot tartanak, hogy ezzel is az együttműködésre késztessék a piciket. Amiben pedig különösen lenne mit tanulnunk, az a bizalom: Fukuyama Bizalom című művében rámutat arra, hogy miként befolyásolja egyes országok gazdaságát az országban lévő bizalom.
A japánok tipikusan bizalomra építő emberek, s talán elért eredményeik kellő garanciát adnak arra, hogy bátran vehetnénk leckéket tőlük.
Hozzászólás zárolva.