Alkotó szenvedély

A szenvedély szó hallatán, az emberek többségének rögtön negatív asszociációi támadnak. Öl, butit, rombol, nyomorba dönt… S hasonló kifejezések, jelzők társulnak a szenvedélyhez. Vagy hajlamosak őrültnek titulálni azokat, akikben alkotó- vagy gyűjtő szenvedély lángja ég, szakmájuk több, mint munka, vagy hivatás – inkább a szerelemhez hasonlítható.

Pedig azok a művészek, tudósok és feltalálok, a különböző szakmák mesterei vitték és viszik előbbre a világot, akiknek életét betölti az a megszállottság, elkötelezettség, mellyel hivatásukat űzik. Nem tehetnek róla. Ők azok, akik már génjeikben hordozzák a predesztináltságot, s ők azok a szerencsések, akik végig is tudják járni azt az utat, melyre a legalkalmasabbak. Sokkal többen is lehetnének, ha a szülők jobban figyelnének arra a kis lángocskára, ami gyermeküket belülről fűti. Ha hagynák kibontakozni azt a képességet, adottságot, mely már kora gyermekkorban megmutatkozik, s később a pályaválasztásnál is arra indulhatna, amit ő szeretne.

Ha a láng elég erős, s a szülő sem akarja mindenáron kioltani, elindulnak egy szépségesen nehéz úton, mely azután egész életükben elkíséri őket.

Környezetük legtöbbször nem érti meg őket, a családi konfliktusok sem ritkák, hiszen ők azok, akik képesek elfelejtkezni mindenről és mindenkiről, ha megszállja őket az ihlet, a szenvedély állandóan izzó parazsa fellángol. Vágynak a sikerre, ám örökké elégedetlenek, leginkább saját magukkal. A sikerek legalább annyira újabb, és újabb kihívást jelentenek számukra, mint a kudarcként megélt meg nem értettség. Szívesen adnak tanácsot, tippet, ám mélységesen letöri őket, ha ez másokat nem kreativitásra, hanem plagizálásra ösztönöz. Olyan társakra és barátokra van szükségük, akik feltétel nélkül csodálják őket, mert amellett, hogy szerények, és nem szeretnek dicsekedni, hiúságtól sem mentesek, ám a dicséret, ihlető múzsájuk. Szenvedélyesen érvelnek, vitatkoznak, ám ritkán jeles szónokok, hiszen nehezen tudják maguk is megfogalmazni azt a szenvedélyt, mely űzi és hajtja őket, mindig előre, mindig valami mást, újat, szebbet, jobbat alkotni.