Alultápláltság a magyar kórházakban
Egy idén nyáron készült felmérés szerint a Magyarországon kórházi kezelésben részesülő felnőtt betegek 64%-ának tápláltsági állapota eltér a kívánatostól, vagyis alapbetegsége mellett malnutrícióban is szenved. A közel 50 egészségügyi intézmény részvételével elkészült kutatásban 1755 beteg adatait értékelték. A felmérés eredményeiből kiderül, hogy a betegek egyharmada alultáplált, és közülük a közvélekedéssel szemben, nem csupán az onkológiai betegek esetében kell a testtömeg-veszteségtől, az alultápláltságtól tartani.
Számítások szerint az alultápláltság hazánkban évente legalább 135 milliárd forint többletkiadást okoz, többek közt a hosszabb kórházi tartózkodások, szövődmények és a lassabb gyógyulási folyamatok miatt. Ebből az összegből nagyságrendileg 85 milliárd egyszerűen megtakarítható lenne a kórházi ellátórendszerben, ha a betegek kötelező tápláltsági állapotszűrésben részesülnének, dietetikusok, nővérek és orvosok táplálási csoportokban dolgoznának együtt a kórházakban és a betegek betegségüknek és tápláltsági állapotuknak megfelelő táplálási terápiát kapnának – ahogy ez külföldön már jelenleg is általános gyakorlatnak számít. A magyarországihoz hasonló problémákkal szembesültek EU-s szinten is, ezért döntöttek úgy pár évvel ezelőtt, hogy nem szabad kizárólag szakpolitikai kérdésként kezelni az alultápláltság ügyét, hiszen mindez az Uniós állampolgárok 5 %-át érintheti. Komoly előrelépésnek tekinthető például, hogy nemrég Lengyelországban kötelezővé tették a tápláltsági állapotszűrést és a táplálási csoportok működését a kórházakban úgy, hogy ehhez megfelelő érdekeltségi rendszert is működtetnek. Az Európai Unió tagállamainak egészségügyi minisztériumainak képviselői még 2009-ben megfogalmazták a legfontosabb teendőket a malnutrícióval kapcsolatban:
1. Az alultápláltsággal kapcsolatos lakossági veszélytudat kialakítása mellett hatékony oktató kampányokkal közvetítik az üzenetet, hogy a betegek alultápláltsága a fejlett ipari társadalmakban is gyakori, de megelőzhető. Nem elhanyagolható a megelőzés társadalmi hasznossága, az egyéni érdekek mellett.
2. Irányelv kidolgozása és bevezetése. Minden ellátási formában biztosítani kell, hogy mindenkinek a legjobb táplálást és táplálás terápiát lehessen felajánlani. Ezeket az ajánlásokat rendszeresen auditálni szükséges.
3. A tápláltsági állapot kötelező szűrése az egészségügyi ellátás során. Az alapellátásban, a kórházakban, szociális és egyéb otthonokban szűrni kell az egyéneket malnutrícióra.
4. Malnutríció kutatás. További kutatásokra van szükség a malnutríció területén, annak szerepére az európai népegészségügyre és egészségügyi ellátásra. Különösen a Strukturális Alapoknak kell ilyen kezdeményezéseket támogatnia.
5. Táplálás terápia tréning. Az összes egészségügyi és szociális szakembert, beleértve az alapellátásban érintetteket (háziorvos és nővérek) a képzés során táplálás terápiára kell oktatni. A képzést kötelezővé kell tenni mind az alap, mind az utóképzés számára.
6. Országos táplálás / táplálás terápia tervek. Az EU országaiban a megfelelő malnutríció megelőzést, kezelést és követést integrálni kell az országonként kialakított táplálás terápia tervekbe.
Hozzászólás zárolva.