S csak azért jegyeztük meg az ilyen jelenséget, mert ritka, mint a fehér holló,  mellesleg úgy érezzük, valami nagyon nem stimmel. Mert évezredek alakította logikánkba berögződött, hogy a családi kötődés egyik alappillére a bizalom. Család bizalom nélkül nem is család. Kis közösség, legyen az vállalkozás még családi kötelékek nélkül sem működhet jogi alapon, kívülről jött, hivatalok által lefektetett normarendszerek alapján. A kisvállalkozások túlnyomó többsége ugyanis érzelmi, baráti, bizalmi alapokon szerveződik. Az esetek meghatározott részében egymást ismerő, életüket már valamilyen formában összekötött emberek állnak össze főként kicsi gazdasági egységekbe. A morális alapokon szerveződött gazdasági egységek egy társadalom életében nélkülözhetetlen szerepet töltenek be, s köztük a leghatékonyabbak a családi vállalkozások. Szinte hallom, ahogy sorolják kedves Olvasóink az ennek az állításnak ellentmondó példák sokaságát: megromlott házasságokat, ellenséggé vált barátokat, elüzletiesedett szerelmi viszonyokat.

Az emberi érzelmeken alapuló kapcsolatokra épült üzleti vállalkozások bizony tönkremehetnek, ha nem vigyázunk, s a bizalmon túl nem építünk semmi másra. S a csalódás sokkal fájóbb, mint bármi idegentől elszenvedett üzleti veszteség.

Tényszámok bizonyítják, hogy a családi kisvállalkozások a piramis alján elhelyezkedő, rendkívül rugalmas, s a legracionálisabb gazdasági-szervezeti egységek. A családra egyébként is jellemző szoros munkamegosztás jellemzői: az egymásra figyelés, a közös érdek és szeretet miatt a terhek azonnali átszervezhetősége, a család életének hozzáillesztése a vállalkozáshoz, a gyerekek bevonása a munkába, gondokba, a munkahely és lakóhely gyakori azonossága miatt a családi élet összeolvadása a munkahelyi élettel, és még sorolhatnánk. Ki kérdőjelezné meg, hogy nagy átlagban a közös dolgok, témák a családot összetartják. Franciaországban például ötször kevesebb a válás a gazdasági egységként is funkcionáló családokban, mint a többiekben. Az érzelmi alapokon szervezett kisvállalkozásokat- legyen az családi, baráti, szerelmi -  belső morálja tartja össze, s kifelé is főként etikai normák szerint tudnak kommunikálni a kuncsaftokkal, illetve másik vállalkozással. Az adott szó, a bizalmi alapon kötött üzlet dívik, nem költenek jogászra, nem kezdenek perekbe (úgy sincs semmi esélyük írásos dokumentumok nélkül). A nézeteltéréseket másként redezik el. Adott kisközösségekben jól ismerik egymást az emberek, a bizalmi alapon kötött üzlet ereje érvényesül, mert az adott etikai normák be nem tartása ellehetetlenüléssel, kiközösítéssel jár. Természetesen nagyvárosokban ez az erős közösségi etikai korlát nem érvényesül, de a kisvállalkozások itt is baráti, ismeretségi, bizalmi alapokra igyekeznek építeni kapcsolataikat. S nemcsak a tranzakciós költségek (adminisztrációs, jogi, könyvelési stb.) megtakarítási szándéka áll e magatartás mögött. Tapasztalataink okán tudjuk, hogy e fajta kisvállalkozások nem jogi csak emberi kategóriák. Ha jogi normák szerint működtetjük, az azonnal szétveri az emberi kereteket. Az már egy másik történet.

S a szabályos, dokumentumokkal lepapírozott  üzletekké történő átalalkulásra rendszerint akkor kerül sor, mikor a kisvállalkozás növekedési pályára lép, kikerül a családi méretekben, morális alapon még működtethető kategóriából. S bekerül a rendszerbe az idegen. Az idegennel  a konfliktusokat nem lehet morális, érzelmi alapon lerendezni. Az alkalmazott vagy nem rokon, barát tőkéstárs hülyeségeit, hozzá nem értését, okoskodását nehezebben tűrjük el, mint a gyerekeinkét. A növekedés a legnagyobb veszélyforrása az érzelmi alapokon szerveződött vállalkozásoknak. 

A növekedés korlátait nagyon szem előtt kell tartani, ha az ember vállalkozását pusztán a család fenntartására, foglalkoztatására és örömére hozta létre, ha tisztában van azzal, hogy csak a személyes jelenléttel tudja vállalkozása minőségét, színvonalát megőrízni. (A vendéglős miért nem globalizálódik? Mert ha nincs a helyszínen, az alkalmazottak kilopják a szemét.)

Az érzelmi alapokon szerveződött kisvállalkozások szereplőinek egymással való viszonyában találhatunk tipikus hibákat, melyek elronthatnak minden jót, de felismerésük után kezelhetők is. A vállalkozói státusz egy szerep is egyben, akárcsak az apai, anyai vagy gyermeki. Magyarország gazdasági-társadalmi átalakulása drasztikusan ment végbe, rengeteg családot rákényszerítve, hogy ezt a szerepkört tanulás, megtapasztalás nélkül azonnal gyakorolja. A vállalkozni tudás nem szervesen fejlődött a gazdaság igényeivel. A családtagok nem tudják a családi és üzleti életet együtt, harmonikusan kezelni, konfliktusaikat beviszik a családba, problémáikat nem kommunikálják le otthon, emiatt felrúgják a család harmoniáját. A baráti, rokoni alapokon összeállt szervezeteknél már sokkal több a konfliktusforrás. Az abszolut bizalom itt már nem elég minden fajta emberi és anyagi konfliktus megoldásának alapjaként. Jó, ha tisztában vannak a szereplők egymás képességeivel, a munkát és funkciókat, valamint a részesedéseket ezen paraméterek alapján, előre megegyezve osztják fel. Persze menet közben sok előre nem kiszámítható tényező adódhat. Az egymás iránti tisztelet, a közös cél, a belátóképesség, a toleranciára való erős hajlam ilyenkor nagyon jól jön. Jó, ha ezek a képességek már az összeszövetkezés pillanata előtt tudatossá válnak. Ezek nélkül csak a nagy szerencse segít. Tisztában kell lenni ugyanis azzal, hogy a bizalomnak vannak határai. A butaságot, hozzá nem értést, alkalmatlanságot, kapzsiságot nem oldja meg.