Amit szerződés nem helyettesíthet

S a szabályos, dokumentumokkal lepapírozott  üzletekké történő átalalkulásra rendszerint akkor kerül sor, mikor a kisvállalkozás növekedési pályára lép, kikerül a családi méretekben, morális alapon még működtethető kategóriából. S bekerül a rendszerbe az idegen. Az idegennel  a konfliktusokat nem lehet morális, érzelmi alapon lerendezni. Az alkalmazott vagy nem rokon, barát tőkéstárs hülyeségeit, hozzá nem értését, okoskodását nehezebben tűrjük el, mint a gyerekeinkét. A növekedés a legnagyobb veszélyforrása az érzelmi alapokon szerveződött vállalkozásoknak. 

A növekedés korlátait nagyon szem előtt kell tartani, ha az ember vállalkozását pusztán a család fenntartására, foglalkoztatására és örömére hozta létre, ha tisztában van azzal, hogy csak a személyes jelenléttel tudja vállalkozása minőségét, színvonalát megőrízni. (A vendéglős miért nem globalizálódik? Mert ha nincs a helyszínen, az alkalmazottak kilopják a szemét.)

Az érzelmi alapokon szerveződött kisvállalkozások szereplőinek egymással való viszonyában találhatunk tipikus hibákat, melyek elronthatnak minden jót, de felismerésük után kezelhetők is. A vállalkozói státusz egy szerep is egyben, akárcsak az apai, anyai vagy gyermeki. Magyarország gazdasági-társadalmi átalakulása drasztikusan ment végbe, rengeteg családot rákényszerítve, hogy ezt a szerepkört tanulás, megtapasztalás nélkül azonnal gyakorolja. A vállalkozni tudás nem szervesen fejlődött a gazdaság igényeivel. A családtagok nem tudják a családi és üzleti életet együtt, harmonikusan kezelni, konfliktusaikat beviszik a családba, problémáikat nem kommunikálják le otthon, emiatt felrúgják a család harmoniáját. A baráti, rokoni alapokon összeállt szervezeteknél már sokkal több a konfliktusforrás. Az abszolut bizalom itt már nem elég minden fajta emberi és anyagi konfliktus megoldásának alapjaként. Jó, ha tisztában vannak a szereplők egymás képességeivel, a munkát és funkciókat, valamint a részesedéseket ezen paraméterek alapján, előre megegyezve osztják fel. Persze menet közben sok előre nem kiszámítható tényező adódhat. Az egymás iránti tisztelet, a közös cél, a belátóképesség, a toleranciára való erős hajlam ilyenkor nagyon jól jön. Jó, ha ezek a képességek már az összeszövetkezés pillanata előtt tudatossá válnak. Ezek nélkül csak a nagy szerencse segít. Tisztában kell lenni ugyanis azzal, hogy a bizalomnak vannak határai. A butaságot, hozzá nem értést, alkalmatlanságot, kapzsiságot nem oldja meg.