André Szőts : „Éppen olyan vagyok, mint bárki más”
Kétszer ment el Magyarországról: először a második világháború alatt menekült el családjával zsidó származása miatt, majd 1956-ban. Dolgozott a bank- és a reklámszakmában, de mindez csak előkészület volt pályája új fejezetéhez: a filmproducerséghez. A magát Amerikában is kipróbált régi vágású európai úriember szerint az élet kaland. S neki bőven kijutott belőle. Egy pár évvel ezelőtt készült beszélgetés André Szőtscsel, aki tavaly óta már nincs közöttünk.
– A franciák hogyan kezelték önt, a „bevándorlót”? Ők, a nemzeti filmgyártás harcos védelmezői, az amerikai „moziimperializmus” legnagyobb ellenségei. Ön itt is, ott is, mindkét földrészen szerzett tapasztalatot, sőt amerikai filmet is gyártott Magyarországon.
– Amikor a Cyranót elkezdtem, azzal indítottam a munkát, hogy „hölgyeim és uraim, itt két nagyon nehéz karakterű, egoista, önbizalomhiányban és -túltengésben szenvedő, öntelt, kritikus nép, a francia és a magyar találkozik, tehát meg fogják érteni egymást”. Az amerikai probléma teljesen más, gazdasági kérdés. A francia „kulturális kivétel” az európai piac és kultúra sikeres védelméről szól. Ma a francia piacon a filmek több mint ötven százaléka nemzeti gyártású. Ezt itthon lehetetlenné teszi az elrontott médiatörvény. A televízióknak Franciaországban törvény írja elő, hogy műsoridejük egy bizonyos részében nemzeti filmet sugározzanak. Ezt finanszírozniuk is kell. Itthon a dél-amerikai és amerikai tévéipar szemeteskukái lettek a televíziók. Ezzel fontos forrástól esik el a magyar filmgyártás és a hazai filmalkotók
– Milyen szerepet játszhatnak a fejlődő országok a világ show-bizniszében és filmiparában, s lehet-e ebből következtetést levonni Magyarországra nézve?
– Indiában forgattam egy filmet. Ezt négyszázmillió ember nézte meg a világon. Az indiai filmek meghódították Afrikát, az arab országokat, a délkelet-ázsiai területet, szeretik őket egyes helyeken Ausztráliában, Új-Zélandon, Kanadában is, Amerikában belül Los Angelesben és Washingtonban. Most „támadják le” Kínát. A kínaiak, tajvaniak, hongkongiak is betörtek a világba, filmjeik sikeresen szerepelnek a nagy fesztiválokon. Ebből mi alig érzékelünk valamit. Magyarország szellemileg bezárkózott, a gyors társadalmi és gazdasági változásokban bizonyos értékek átalakultak, leértékelődtek. Ma Magyarország művészi értelemben nem kreatív ország. Mert a fontossági sorrendben a kreativitás bőven a két gyerek, három szoba, négy kerék mögött van. Ez majd változik. Az emberek rájönnek, hogy a kultúra a jól élt élet szerves része. Ugyanakkor a filmgyártás ipar, nem csak művészet. Ezt itt is meg kell érteni.
Hozzászólás zárolva.