AP: vezető, autokratikus személyiség

Nézzük mindezt egy kicsit részletesebben.

Az AP-személy (mert így is jelezzük a vezető, autokratikus személyiséget) adaptív formában egy hatékony (kompetens) embernek mutatkozik, aki erőt és dominanciát sugároz, akit tervszerűség, szervezettség jellemez. Magatartásának legkonstruktívabb megnyílvánulási formája a tanítás, példaadás. A társakból, partnerekből tiszteletet, engedelmességet hív elő, mert egyszerűen megérzik, hogy vezetésre, irányításra hivatott, hogy többet tud, mint ők, hogy  jó a keze alatt dolgozni, rábízni magukat, ráhagyatkozni a tudására, tapasztalataira.

Maladaptív formában az autokratikus magatartás a jellemző a személyre. Ez abban nyilvánulhat meg, hogy minden áron fenn akarja tartja a szituáció kontrollját, túlszervezi önmaga és mások életét, fokozottan, már-már kórosan törekszik a tervszerűségre, a precizitásra, a bizonytalanság teljes elkerülésére, kizárására – mint tudjuk, megoldhatatlanul. A kontrollálhatatlan lehetőségekkel szemben ez a túlszervezettség ezért csak látszólagos, illuzórikus védelmet nyújt, a biztonságérzet tehát csak a felszínen, egyfajta autoszuggesztió formájában hat: bebeszéli magának az illető. Ez az a vezető, aki vagy az egyszerű, tanulatlan, könnyen befolyásolható embereket gyűjti maga köré (még inkább: alá), vagy igyekszik „megvenni”, lekötelezni tanult, nála többet tudó munkatársait. Hatalma mindkét esetben ingatag: a butábbaktól kapott elismerés, dicséret, hajbókolás ugyanolyan kétes értékű, mint a megvett tanultak némasága, ami könnyen cinikusságba csap át. Kritikus helyzetben egyikükre sem számíthat az autokratikus vezető – aki ezt érzi is, ha nem is tudatosodik benne.

Ezért iszik, gyógyszerezi magát: feszültségét oldandó, vagy hyperszexualizál (s ez nemcsak férfiakra vonatkozik, lásd: „fehérmájú” autokratikus női vezetők), illetve fal, tömi magába az ételt. Az eredmény: pszichoszomatikus (idegi-lelki eredetű, de testi zavarokkal, tünetekkel, betegségekkel járó) panaszok, főleg szorongásos rohamok, fekélyek, bőrbetegségek, kóros elhízás, impotencia. Előfordulhatnak az én-idegenként megélt viselkedés-zavarok (Doki, ez nem én vagyok, én nem szoktam ilyen lenni): időnkénti alkoholizálás, (szerencse)játék-függőség, szexuális aberrációk. Sok közülük a kompulzív (kényszeres) személyiség. Erősen, gyakran kényszeresen azonosulnak a szülőkkel és/vagy az én-ideállal. A társakat gyengébbnek, önalárendelőbbnek tartják a ténylegesnél.